|
Hát, kérem, a blog indulása (november 1.) óta eltelt hatalmas időben néhány dolog picit megváltozott, vagy épp alakulni kezdett. Gyorsan összeszedem őket, mielőtt a karácsonyi őrület teljesen elhatalmasodna az agyamon - ezt megelőzően azonban (a koncentráltság eme szupercelláját kihasználva) megragadom az alkalmat arra is, hogy néhány olvasói bekérdezésre/beszólásra ezúton (is) reagáljak. Mostantól amikor csak tudom (vagy lehet), ki fogom írni a dolgok árát/költségét, amit eddig alapvetően azért nem tettem meg, mert nem túl sok ilyen információm volt - és egy kicsit tartottam attól is, hogy esetleg felvágásnak tűnhet, ha beárazom az álmaimat ("Né'má', ezt a hülye p.csát, ez miket meg nem engedhet magának... De jól megy neki..."). Aztán rájöttem, hogy remélhetőleg az azért mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy építkezéshez pénz kell, így túlságosan senki nem fog irigyelni azért, amiért a jelenlegi otthonom árát tetőre meg falazóblokkra meg lábazat-vízmentesítésre meg cementre és habarcsra verem el. Remélem azzal, hogy megmutatom, az egyes megoldási lehetőségek milyen anyagi következményekkel járnak, hasznosabbá és valóságszerűbbé teszem az itt fellelhető információkat. Biztos, hogy többször is tanúi lehettek majd annak, amikor a jövőben leárazom az álmaimat: a takaróm ugyanis véges hosszúságú, a megoldandó problémák viszont a nyulakhoz hasonlóan szaporodnak. Szeretném megnyugtatni azokat is, akik esetleg attól tartanak, hogy a most divatos trendeknek megfelelően jövő ilyenkor már a Teszkó szépirodalmi szekciójának polcain vigyorog majd a "Ház És Más - válogatott kockaházfelújítási életbölcsességek" keménytáblás kiadása, hogy NEM, nem dédelgetek ilyesfajta ambíciókat, sőt! Nem vágyom rá, hogy naponta több ezren olvassanak és lájkoljanak, nem akarom, hogy a keresőmotorok megtaláljanak, nem szeretnék hirdetéseket befogadni: ez egy személyes blog, és az is marad. Nem ebből élek, nincs és nem is lesz belőle anyagi hasznom. Örülök, hogy ezzel együtt/ennek ellenére egyre többen olvasnak és biztatnak, nagyon hálás vagyok az irányomban megnyilvánuló figyelemért és jóindulatért. A tőlem telhető módon igyekszem informatív és szórakoztató lenni - ez azonban nem mindig sikerül, szerintem ma sem igazán. De hát ez van. Annak ábrázolására, mennyire szürreális napom volt ma, álljon itt néhány sóskúti fotó, amiket nemrég készítettem.
És akkor íme egyes korábbi ügyek aktuális állása.  Közben beszállt a versenybe a Schneider Electric Merten Antik szerelvénycsaládja is.
Őszintén szólva ezek a kapcsolók sajnos kicsit sem olcsók: az antik réz keret picivel 9.000 Ft felett van, az egyes kapcsoló/billentyű veri a háromezret, a kettes pedig az ötezret, szóval egy komplett szerelvény 14-15 ezer forint… Viszonyításképpen: fehér vagy krém színben ugyanezen termék ára mindösszesen kb. 1.400 – 1.500 Ft. (Emlékeztetőül: a réz váltókapcsolók durván 3.500 Ft körüli árban vannak, és annyi fenntartásom valóban van velük kapcsolatosan, hogy túlságosan fényesnek látom/gondolom a színűket… Szóval nem kizárt, hogy a fehér vagy krém Merten Antik lesz a megoldás, mert stílusban is stimmel és árban is az eddigi legjobb.)  2. Itt van aztán a kilincsek dolga is, ahol borzasztó gyorsan megtaláltam a szépséges Stefániát.  A nettúrás során viszont utamba került az Elzett Certa Kft. kínálata, amelyben rábukkantam kevésbé fényes/csillogó kilincsekre is, így most Valentina személyében komoly konkurenciája akadt Stefániának.
(És mert nehezen akarom elhinni, hogy valaki 60.000 Ft-ot adjon egyetlen kilincsért, ide teszem ezt a példányt, csak hogy legyen összehasonlítási alapunk…).  3. Építész Úr is újabb terepszemlét tartott a háznál, amelynek végeredményeként elveszítettem a teraszra kihelyezett fürdőkádat és egy WC-t is, viszont feltárási munkákat fogok kérni és kapni a közelgő születésnapomra… Hát, járhattam volna rosszabbul is. De legalább letutiztuk, hogy a garázs a terasz alatt legyen, és én már ennek is nagyon örülök. Meg annak is, hogy valamivel nagyobb lesz a télikert, mint eredetileg gondoltuk, kibontjuk a csodaszép oszlopok kettétört és befalazott darabjait mostani börtönükből, és tető ügyben is dűlőre jutottunk (a lemeztető nyert a cseréppel szemben…). Alakul a ház tömege, már látszik, milyen irányba tartunk… 4. Írtam a fa mosdótál készítésére kiszemelt mesternek, Pozsinak, aki így ismeretlenül is remekül fogadta a kérésemet/kérdésemet (mert hogy ő is szereti kihívásokat és a gépe is tudja, amire szükségem van), így hátha lesz valami hasonlóm:
(Mondjuk az erkölcsi érzékemről csak annyit, hogy néhány óra erejéig azért eljátszottam a réz mosdótálak gondolatával is, mert hogy megtaláltam őket… Jesszum, majdnem lavórcéda lettem…)
5. Türkiz csempe témában is javultak a lehetőségek, megtaláltam ugyanis a spanyol Cevica termékeit, és a meseszép Antic Verde és Provenza Oceano csempéket:
Ezek négyzetméterára 13.000 Ft körül van, ami jóval alatt van a kézzel készült csempe, és a mozaik árának is. Ugyan csak nekik van egy olyan csempéjük is (Feelings néven), aminek az érdi kereskedésben elvileg néhány napon belül lekérik az árát, addig meg csak nyálcsorgatok…  6. Francia kapcsolatom, Bea is szívfacsarásba kezdett néhány XV. Lajos stílusú székkel, így muszáj lesz bővítenem a hazajövésre váró különítményt legalább egy darabbal, csak még azt nem tudom, milyen legyen.  A képen látható színkombinációban pont stimmelne a nemrég vásárolt nagyméretű szőnyeghez (ami Építész Úr jóvoltából végre hozzám került a messzi Ceglédről), viszont rettentően mozgatja a fantáziámat más színkombináció is, amihez viszont Beának a kárpitot is be kéne festeni a krétafestékkel… A színpárok ezek (első helyen a fa, második helyen a kárpit színe):
...hát nem is tudom. Olyan bizonytalan vagyok... Ennek örömére egy igazán dilis számot teszek ide a 2000-es évek legelejéről, aki majom, nyugodtan vegye magára :-)
2 Comments
|
