Stílusálmok

Már annyi mindent írogattam itt össze-vissza a házról, meg annak egyes majdani alkotóelemeiről, hogy ideje végre kinyögnöm, milyen stílusban is képzelem el szegényt.

Aki picit figyelmesebben olvasta a bejegyzéseket, az valószínűleg már régen kitalálta, hogy a francia, abból is leginkább a provence-i és az ipari stílust szeretném majd elegyíteni, megfűszerezve a french style további alirányzataival (kastély, polgári eklektika, északi), remélem sikerrel. Hogy miért pont ezeket? Hát a provence-i ház jó rég óta nagy álmom, ehhez pedig menet közben csatlakozott az industrial is, úgy hogy a lemondás képességének hiányában marad a mixelés, egészen pontosan az eklektika.

Szerencsére nem lesz igazán nehéz dolgom, mert – bár tudottan nem vagyok szakember a témában – úgy gondolom, hogy a két stílus között alapból van kapcsolat: a francia vidéki stílusban és az ipariban egyaránt szempont az egyszerűség/egyszerűsítés, a funkcionalizmus és az anyagok eredeti mivoltának megtartása/látni engedése, a színvilágokról már nem is beszélve. A mix többi eleme majd ad ehhez a párosításhoz egy csipetnyi pofátlanságot, talán némi humort, és remélhetőleg valamennyi iványiságot is.

A provence-i stílus kapcsán fontosnak tartom leszögezni, hogy attól, hogy valami levendula-mintás vagy levendula-színű és kopott/koptatott, még nem tekinthető provence-inak, sőt! A közkeletű tévhitekkel a nemrégiben megnyitott (és szerintem fantasztikusan sikerült!!!), kapolcsi Hazai Provence vendégház számol le egy remek írásban, amit kötelező elolvasni, szívemből szól!

Idézni szeretném e helyütt másik példaképem, Otthonkommandó Ditta kiváló összefoglalóját, amely a francia stílust, illetve annak irányzatait mutatja be, felhívom továbbá a szíves figyelmet ugyanezen hölgy az eklektikáról (amit majd én magam is művelni szeretnék) szóló szintén tanulságos írására is.

A provence-i stílus tehát egy elegáns, ámde visszafogott country stílus, amelyben a fehér és csak alig néhány további szín – szürke, kék, zöld – fáradtabb, füstös árnyalata dominál, mindezt pedig kopottas (jellemzően kőből készült) burkolatok és a funkcionalitást erősen szem előtt tartó, nem túlságosan díszített berendezési tárgyak teszik teljessé.

Az ipari (industrial, esetleg loft) stílus főbb jellemzőit egészen biztosan mindenki ismeri, még ha nem is hívja ezen a néven. Látható vezetékek és csövek, nagyméretű ipari lámpaburák, ütött-kopott fatárgyak, például régi műhelyek és üzletek berendezése, bútorai. Az ipari stílusjellemző színei a fekete, a fehér és a szürke, jellemző anyagai pedig a fém, a beton, az újrahasznosított fa, és minden más, amin látszik az idő vasfoga.

Mivel a házikó sóskúti kőből van (mint a Lánchíd oroszlánja is), szívből remélem, hogy lesznek olyan falrészek, ahol a kő belül is meg fog tudni mutatkozni a maga avíttas szépségében. És mert fafödém van az egész házon, van némi remény arra is, hogy látszóvá lehet tenni a gerendázatot, még ha nem is mindenütt. Mindehhez sok-sok betonfelületet szeretnék párosítani, mert egyszerűen imádom a látszó és a csiszolt betont: ebből lesz a padló, a pultok, a fürdőkád is, a télikert és a nappali ablakait pedig fémszerkezettel képzelem el, vagyis az ipari stílus alapjai adottak. Szeretnék még sok-sok ipari lámpát is, meg régi gerendából ácsolt hatalmas asztalt, kopott régi kilimeket, eltérő stílusú ülőbútorokat, néhány frivolabb, chateau (kastély) stílusú darabot, díszes tükröket és képkereteket… Mindebbe szerintem remekül fognak illeszkedni a Beától szerzett, minden hivalkodástól mentes francia szépségek és a most még felújításra váró, a házzal együtt szerzett robosztus szekrények is.

A koncepció momentán persze még egyáltalán nem kiforrott, de azt nagyjából már tudom, milyen irányban szeretnék haladni, mutatom is a legkedvesebb inspirációimat. (A képek ezúttal is - sajnos egyre káoszosabb - inspirációs Pinterest táblámról jöttek...)

A mai ajánlatom a 20 évnyi zenélés után idén augusztusban sajnos elbúcsúzott Heaven Street Seven (HS7) Hullik a zápor című nótája, amit képes vagyok akár tízszer is meghallgatni egymás után. (Elég nehéz volt választanom a HS7 repertoárból, mert szinte minden daluk a kedvencem lett... És persze mint szinte mindennek ebben az országban, a HS7-nek is volt paksi kötődése, a dobos, Orbán Gyuszi személyében. )