Toporgás

Bevallom őszintén, van most némi ügyhaladási vákuum a házat illetően. Bár a szülinapi Építési Feltárást Megelőző Szakértői Egyeztetés eredménnyel járt, így kedden (=holnap) a kijelölt helyeken végre meglékelik az ingatlant, a feltárás eredménye, és annak következményei leghamarabb is csak másnap válnak ismertté.

És mivel a szülinapi építéshatósági egyeztetés sem mondható egyértelműen diadalmasnak – bár Építész Úr igyekezett határozottan pozitív színezetet adni az állítólag nagyon kedves és nyitott légkörben végrehajtott előzetes hatósági ötlet-kasztrációnak -, momentán épp a kompromisszumkereső áttervezés zajlik. Ennek eredményeként tutira elveszítem a „főház”-ra tervezett korcolt lemeztetőt és a rejtett ereszcsatornát is… Sőt! Az utcaképre hivatkozással a manzárdtetőt is építészeti tanulmánnyal kell alátámasztani…
​
Az utcaképről egyébként csak ennyit:

(Azon a rövid szakaszon, ameddig beérünk a faluvége táblától a házamig, legalább 5 db manzárdtetős ház van, és ez tényleg csak a falu eleje…).

Viszont a következő képen piros csillaggal jelölt ház a jövő héttől elvileg eladó lesz, egy nagyon idős néni utáni örökségként maradt a jelenlegi tulajdonosára, egy kedves nyugdíjas hölgyre. A néni szerint a ház és a telek is nagyobb, mint az enyém, magánúton fogja hirdetni (gondolom jofogas.hu és hasonló oldalakon), az ára pedig 14 millió. Ha valaki esetleg a szomszédom szeretne lenni, itt a remek alkalom :-). Amúgy a kert végében természetesen ott is ott a patak (cím: Sóskút, Petőfi Sándor utca 79.).

Na mindegy, ilyenkor nincs nagyon mit tenni, mint (türelmesen…? hát ez az erény sajnos hiányzik a repertoáromból) várni. És szurkolni Ligetvári La Mancha Lovagnak, hogy győztesen – de legalább is minimális veszteségekkel – kerüljön ki a hatósági szélmalomharcból…

Hogy az ügyek eldőléséig legyen mivel elfoglalnom magam, kaptam egy újabb alaprajzot, ami a korábban publikálthoz képest természetesen tartalmaz némi változást (és szinte biztos, hogy még ez sem az utolsó változat…). 

A múltkorihoz képest a terasz a nappali mellé költözött, a földszinti fürdőben lett WC és bidé (meg egy csámpásnak látszó kád, ami persze nem így lesz…), és berajzolódott a gabion-fal is, aminek majd a szintkülönbség kezelésében lesz szerepe. (A lila jelölés az én konyha-elrendezés elképzelésemet mutatja, mert hogy mindenképpen szeretnék egy szigetet...Olyat, ami gurulós...). 

A fürdővel még mindig kínlódom (na jó, inkább csak nem túl sokat foglalkoztam vele a héten), viszont apukám szerencsére helyettem is gondolkodik az ügyeken. Ennek köszönhetően – meg annak, hogy „gyenge” tél van – az én drága nyugdíjas szüleim és az öcsém már tervbe is vették, hogy mi mindent fognak megcsinálni Sóskúton az eljövendő hetekben. Lesz közöttük egy provizórikus budi is, amit apukám fog gyártani a hulladék mindenféléből :-)

Mondjuk azért találtam egy nagyon szép inspirációt fürdő – egészen pontosan kád-zuhanyzó – témában, ami szerintem csodaszép lehetne a korábban mutatott Cevica csempével:

Közben persze én is vívom a magam szélmalomharcait a kedvesnek jóindulattal sem mondható közműszolgáltatókkal, akik anélkül ugyebár nem adnak szolgáltatási szerződést, hogy valaki személyesen ne ellenőrizze az órákat. Az óraellenőrzésről – bár előzetes telefoni egyeztetést ígérnek – persze csak akkor értesül az ember gyereke, amikor napközben egy nem túl kedves ember felhívja, hogy ott áll a ház előtt és be akar jutni ellenőrizni… De volt olyan is, aki csak bedobott egy cetlit az udvarba (postaláda persze van), amire ráesett a hó, így nagyjából tippelni lehet, ki volt az és mit akart...

A legjobban az tetszik, hogy ezeknek az - általam is fizetett szolgáltatások díjából javadalmazott - embereknek MUNKAIDEJÜK van (mert nekem, és még Magyarország egynegyedének nincs… Mi seggrepacsizni járunk be olyan helyekre, ahol van fűtés és világítás, hogy otthon ne fogyjon…), ami előrébb való mindennél és mindenkinél. Ergo vegyek ki mérőóránként egy-egy nap szabadságot, hogy tudjam várni a leolvasó-ellenőrző embert, aki természetesen reggel 8 és 16 óra közötti intervallumot ad meg, mert hát honnan tudhassa aztat ő, hogy mikor fog odaérni… És természetesen NEM fogadja el az ajánlatomat, hogy majd én lefényképezem az órát (mert amúgy ők sem csinálnak mást) és elküldöm neki e-mailben… Mert azt nem lehet. Könyörgöm, miért nem???

Mielőtt teljesen eldurran az agyam, mutatok inkább néhány fotót, amit az Artkraft oldalán láttam: rettentően tetszik a bohósága és a mesterkéletlen, ámde erős stílusa. (A teljes cikk itt elérhető.)

Igen, tudom, azt mondtam, hogy én a francia vidéki és az ipari stílus eklektikáját szeretném becélozni, de egyrészt a magam számára is meglepően gyorsan változik (fejlődik?) a házzal kapcsolatos elképzelés-rendszerem, másrészt pedig annyira jó a hangulata ezeknek a képeknek, hogy vétek lenne nem megmutatni őket.

De ha már itt tartunk: aranykezű Beától egy olyan képet kaptam, ami pompásan kifejezi azt, ahol most a stílusálmaim jelen pillanatban tartanak:

A végére szinte magától értetődő, hogy David Bowie nóta kerül: zseniális karakter, egy valódi stílusgigász ment el tőlünk néhány napja. És vele együtt egy picit az ifjúságunk is.