A mai bejegyzés leginkább azt a tartalmat hivatott definiálni, ami pár napja a fejemben meg a lelkemben (igen, nekem is van ilyenem!) viharzik. Hogy mitől zizzentem be ennyire? Hát először is attól, hogy kezdek olyan lenni, mint a hülye pásztorgyerek az antik mesében: addig-addig ordibálta a farkast a jónépnek, hogy amikor az tényleg megjelent, már senki sem hitt neki. Na, én is pont ezt csinálom. Az egyik pénteken még rinyálok az építéshatóság miatt, akik semmit nem akarnak engedni, a rákövetkező hétfőn meg már az a hír jön, hogy lényegében azt csinálunk, amit akarunk, mert a Drága Tehetséges Építész Úr – ugyan 5 különféle terv megrajzolásával és nyilván a személyes vonzerejével is – meggyőzte az illetékeseket…Olyannyira, hogy még a lemeztető is maradhat, mondván nosza, vigyünk friss vért a sóskúti építészetbe…(A szintén a lupus in fabula kategóriába tartozó, a famosdó megcsinálhatatlanságáról szóló, természetesen kudarcba fulladt kudarcjelentésemet nyilván nem is kell felidéznem …). Tudom, legközelebb számoljak el mondjuk 11-ig, mielőtt nekiállok hisztizni… Majd igyekszem. A káosz kialakulásához erősen hozzájárult az is, hogy a nemlehetlemeztető-para napjaiban természetesen fedési alternatíva után néztem, és nagyjából másodpercek alatt szerelembe is estem a Bramac Tectura tetőcseréppel, amiből persze van több minőség is, de nekem szokás szerint csak az számít hogy fekete vagy antracit színű legyen. Miután tájékoztattam Építész Urat ezen lemeztető-alternatíváról, közölte, hogy ez klassz, amúgy az ő házán is ilyen van… Hát csak ennyire pendülünk egy húron Ligetvárival ízlés dolgában... (Állítólag egyébként az nem egy hátrány, ha az építész és a megbízó meg tudják találni a közös hangot, sőt! Vannak városi legendák olyan házcsinálási együttműködésekről, amiket mindkét fél élvezett, és lényegében egyenrangú felek is voltak az alkotás során… Nagyon úgy tűnik, hogy minket is egy ilyesfajta megbélyegzés fenyeget.). Lényeg a lényeg: az eddigi fekete lemeztetőnek erős konkurenciája támadt a fenti cserép személyében, így végül abban maradtunk, hogy majd az ár fog dönteni a kettő között, ha már szépség alapján mi nem tudunk… És ha már építész: a héten sikerült személyesen is találkozni a skiccpauszokkal, és megértenI/felfogni, hogy mi is van itt készülőben. Minden elfogultságommal egyetemben csak annyit mondhatok, hogy szép lesz! Meg még hogy nagy is… Mert hogy megint kaptam egy újabb szükségszerű teret , ami a hozzátoldás révén létrejövő nappalit tartó pillérek alatt, a nem kicsi pince előtereként fog megvalósulni… Köszi-köszi, Szintkülönbség, így lesz egy szuper fedett, ámde mégis nyitott helyünk, amiből akár tároló, akár nyári konyha, akár bármi is lehet... (Korábban már így is beszereztem némi kárhoztatást a konyha-étkező-nappali tengely miatt, mondván, hogy egy lakás elférne benne, ami egyébként igaz is, mert a mostani lakásom nagyjából pont akkora, mint ez a rész… És a kedves kritizáló a télikertet még nem is említette össze mindezen bűnösökkel, pedig hát légtérügyileg egy balhé lesz ez a négy helyiség… ). Sajnos változott az a korábbi mondás is, hogy nem kell építési engedélyt kérnünk, elég lesz „csupán” a bejelentés: mégis végig kell csinálni az államigazgatási eljárást, a maga minden buktatójával és időigényével… Magyarán elég kevés az esélyem arra, hogy amint beköszönt a március, már kezdhetünk is építkezni... (Addigra elvileg még kiviteli tervek sem nagyon lesznek... Brühühü...) És – a káosz-érzés újabb tényezőjeként – senkinek fogalma nincs arról, hogy akkor vajon alanya lehetek-e majd az ÁFA-visszaigénylési lehetőségnek, vagy sem… Állítólag február elején jelennek meg azok a kormányrendeletek, amelyek alapján a bankok majd ki tudják dolgozni az eljárásrendjüket. (Meg még hogy a már számos helyen beharangozott Otthon Melege Program pályázatai is csak augusztusban fognak megjelenni, így várhatóan nem igazán lesz esélyem ebben sem részt venni … Na, mindegy.) A megváltozott információk tengerében olyan apróságokról, mint hogy mégis marad a főhomlokzati ablakok szélessége, vagy hogy végül a rejtett és a látható csatorna kombinációja lett esélyes a megvalósulásra, már épp hogy csak szót ejtek… Ja és megvolt az építészeti feltárás is, a szakemberek számára kiderült egy csomó dolog, én mindebből persze csak a lyukakat látom. Minden esetre Építész Úr bizakodó, egyelőre úgy tűnik, mégsem kell majd lábazatai vízszigetelés, a pincébe viszont padozatot kell készíteni, mert az jelenlegi hiányzik. Elvileg hamarosan – talán már a héten – konzultálhatok gépésszel a létesítmény fűtéséről is, szóval az ügyek haladnak, még ha lassabban is, mint én azt elképzeltem/szeretném... Csak épp hülye voltam, és nem fotóztam le a héten látott terveket, így mutatni sem tudok semmit. Igazából örülnöm is kéne (de az agyi káosz miatt most ez sem megy igazán), mert végre elhangzott a diszkrét utalás annak vonatkozásában is, hogy kezdeni kéne foglalkozni a belsőépítészettel: így mostantól elvileg legálisan fantáziálhatok radiátorokról, burkolatokról és konnektorokról, anélkül, hogy az indokolatlan és burzsuj álmodozásom okán méretes kavicsokat vagdosnának hozzám... Naná, hogy ezen lehetőség hatására rögtön azon kezdtem gondolkozni, hogyan is kéne majd megoldani a ház melletti, egészen a garázsig tartó térburkolást… Mert hát momentán ugyebár ez semennyire nem fontos, ellentétben például a fürdővel, amivel bizony erősen kellene foglalkozni (meg még sok minden mással is...). Mivel elég nagy felületet kell majd lefedni (a kaputól a ház hosszában egészen a garázsig és persze a garázs előtti jó nagy részt is, mert ahogy apukám elmagyarázta a tervezési szakembereknek, a lánya utál tolatva kiállni az udvarból, szóval muszáj elindulás előtt átfordítani az autóját... Azt persze nem tette hozzá, hogy azért utálok ki/betolatni az otthoni erősen lejtős udvarból/ba, mert anya beültette sövénnyel az útra kivezető, amúgy sem túl széles hidat, és nem csak nem látok ki tőle, de konkrétan minimális lehetőségem sem marad a jobbra/balra való korrigálásra... Mi nők - úgy nagy átlagban - amúgy sem tolatunk igazán jól, mert nem csak, hogy gondjaink vannak a térlátással, de valamiért az agyunk sem igazán veszi be a rükvercet, persze tisztelet a kivételnek. Mindezen tényezők hatására szerintem teljesen normális, hogy amennyire lehet, igyekszem elkerülni vagy minimalizálni a tolatást, mint műveletet, ehhez viszont tényleg kell némi tér...), nem ártana, ha költséghatékony megoldást találnék a térburkolásra. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy nem szeretném az udvarom majd felét valami kővel /betonnal beborítani, mert az egyszerűen iszonyú lenne. Valószínűleg a kavics/kőzúzalék és a kő/beton térburkolat keverékét fogom használni, reményeim szerint szürke-fekete-fehér színekben, mert ez harmonizál majd a ház színeivel. De az is lehet, hogy inkább kontrasztra fogok törekedni, és natúr/föld színt fogok párosítani a szürkével… Bármennyire is csábítóak és látványosak a csodás kis kerti út inspirációk, arra azért figyelnem kell, hogy a ház melletti alig 4 m széles sáv egyszerre lesz autó- és gyalogosbejáró. Vagyis gondolnom kell a teherbírásra, a téli hó/jégmentesítésre és a magas sarkú cipőimre is… Na és arra is, hogy az ide szánt burkolat végigvihető legyen egészen a garázsig és illeszkedjen majd a ház mentén futó gabion (vagy zsalukő) falhoz is… Meg persze a házhoz is. Egyelőre még erősen tanulmányozom a lehetőségeket, de az már kezd felsejleni, hogy a kocka forma az, ami nagyon tetszik, innentől fogva pedig lényegében adja magát a kockakő. A kockakő készülhet valódi kőből és betonból/öntéssel is, elég sok színben elérhető, viszont kicsit sem olcsó (mondjuk a Viacolorhoz képest kb. a duplája…). Viszont ha már Viacolor: úgy tűnik, ebből is lehet találni olyat, ami egészen jól mutat… Lehet, hogy az is elég, ha az egyébként hagyományos térkövek lerakásának módját változtatjuk meg egy kicsit, és máris valami egyedit/szépet hozhatunk létre. Nagyon csábító a paksi Fabrostone által gyártott Makadám elnevezésű kő (ami egyébként olcsóbb, mint a bazalt vagy gránit kockakövek!) és némi kőzúzalék párosítása: most egyelőre ez a kombináció a favoritom. A lelki diszkvalifikáltságot szimbolizálandó egy régi The Prodigy nótát teszek ide a végére (igen, most én vagyok az énekes...)
0 Comments
|
A blogíró...egyelőre a RÓLAM menüpontban definiálja önmagát. Később majd biztosan kerül ide egy rendkívül szellemes vagy bölcs mondás. Mindaddig azonban, amíg ez megtörténik, nézd meg kb. 1 centivel e mondás alatt a "Korábbiak" menüpontot is, vagy ha konkrét téma érdekel, akkor még lentebb a "Címkék"-et. Figyelem: a blogíró sem nem építész, sem nem lakberendező, sem nem atomfizikus, így oltári nagy bölcsességekre ne számíts! Korábbiak
June 2017
Címkék
All
|