Még rútabb a kiskacsa

Drága Embertársak, mérhetetlenül szégyenlem magam, de a hosszú hétvége alkalmából rendezett háromnapos Falusi Köredzés- és Fanyűvő Fesztiválon olyan brutál mennyiségű izomlázat sikerült beszereznem - szerencsére totál ingyen -, hogy három napja azon gondolkozom, honnan a fenéből is van nekem ennyi izmom...

Családi csapatunk, amely 5 db felnőttből és 1 db - eleinte még szép fehér, a végére viszont kegyetlenül mocskos - hosszú szőrű, és továbbra sem túlsúlyos, ámde rendkívül érdeklődő kutyából állt, 3 napon keresztül cipelt, húzott, vágott, tépett, tört, rángatott, talicskázott, vasvillázott, fűrészezett, lomolt, hajolt és emelt, aminek következtében elmúltak a nagy fák, egyik helyről egy másikra költözött a lomok egy része, mi pedig tényleg embertelenül elfáradtunk. 

Nem is dumálok tovább, mutatom, mi lett. (A rút kiskacsa korábbi állapotáról bejegyzés is született, aki borzongani akar, csak nyugodtan...).

A legfontosabb, ami lett, az a BUDI, igen, klasszik, pottyantós budi a hátsó kertben, mégpedig némi deszkából, egy régi ajtóból és hullámpalából, valamint egy hordóból. A komfortot az oldalára szerelt felültöltős víztartály adja, alatta földdel töltött csöpögésfelfogóval, mert ugyebár adunk a tisztaságra.

Lett egy új - és a nap végére lényegében egyetlenné vált - kerti kerítés, immáron a telek közepén, így talán nem fognak majd bejárni a többi kerteken át a kóbor kutyák, de legalább is a mi Gombócunk nem jut ki a dzsindzsásba (ez utóbbi várakozás egyelőre nem teljesült...).

Lett sok fény is, mert a nagy fenyők jobblétre szenderültek, ráadásul anélkül, hogy zuhanás közben tönkretettek volna bárkit vagy bármit. Apukám egyszerűen zseniális... (aki kért már favágási árajánlatot, főleg alpintechnikával, az tudja, hogy ötvenezerről indul a sztori, a határ pedig a fa teteje vagy a csillagos ég...).

Kimentettünk néhány növényt is, ők most karanténban várják a jobb sorsukat, illetve a melléképületekből kihordtunk olyan ezer tonna fa- és műanyaghulladékot, és hasonló mennyiségű fémet is (felénk a Bakonyban ezt úgy mondják nagyon szofisztikáltan, hogy - vigyázat, tizennyolcas karika következik! - "volt ott még az öregisten fa.za is...". Próbáltuk esztétikus halmazokba rendezni a cuccot, de a végeredmény egyelőre sokkal kiábrándítóbbnak látszik, mint az, ahonnan elindultunk.

Szerencsére azért lett egy kis tavaszunk is, és egyelőre az utca lakói sem koncoltak fel bennünket a vasárnapi egész napos láncfűrészelésért...