…mostan színes fotelekről álmodom…

Nőnapivirágnakmásnapisörülős-Zoltánokkalegyüttérzős-Végrenemesikazesőderohadjonmegahajnalihideg összeállítású érzéscsokorral köszöntök mindenkit, egyidejűleg pedig szeretném megnyugtatni az értem aggódókat, hogy nem, nem szenvedek zöldhályogban, agyelmenésben és leprában sem, továbbá nem, életem hátralevő részét nem egy szürke betonkockában fagyoskodva képzelem leélni.

A fenti bevezetőt és a menet közben hozzám beérkezett aggodalmakat valószínűleg az elmúlt napok-hetek fényhiánya okozhatta, amit ma megpróbálok színekkel kiegyensúlyozni. A rólam eddig kialakult képpel ellentétben én ugyanis épp úgy látom a színeket, mint bárki más, és nem csak látom, de szeretem is őket. (Az egy egészen más kérdés, hogy néhány éve most pont olyanom van, hogy a szürkét, feketét és fehéret, valamint a nude-ot leszámítva ősztől tavaszig lényegében nem viselek magamon más színt… De nekem is voltak színes korszakaim és nyilván majd még lesznek is.).

Biztos vagyok benne, hogy a házban is lesznek majd színek, de ezeket főleg a textileken, kárpitokon, szőnyegeken, kiegészítőkön szeretném viszont látni: a padlók szürkéje és a falak fehére, illetve a nagyobb tárgyak szintén neutrális/kopottas/visszafogott színvilága remek háttér/környezet lehet egy-egy erősebb darabnak.

Nem titkolt vágyam, hogy egyszer például majd legyen egy szuperkényelmes és szuperszínes fotelem vagy székem, mint mondjuk ezek itt (nyálcsorgatás és szívszakadás ON):

És ha már fotelek meg székek meg bútorok: van egy nagyon-nagyon szimpatikus cég, a Remodel Stúdió, amit szeretnék megmutatni nektek. Túl azon, hogy ez a csapat mindannyiunk által jól ismert bútorokba lehet új életet, van egy számomra fontos hozzáadott értékük is: a felújításokat hátrányos helyzetű pályakezdő fiatalok végzik, mesterek útmutatása alapján (vagyis egy társadalmi márkáról van szó, egy nonprofit vállalkozásról, ami nem csak a felesleges pazarlás elkerülésére ad megoldást, hanem – a tárgyi értékek mellett – társadalmi értéket is teremt.). A tárgyak újragondolásában persze profi dizájner is közreműködik, így a magas minőségű kézimunka és a meglévő tárgy alapvető szépsége szuperjó végeredményt produkál, íme néhány példa:

Burkolat témában újabb hiányosságomra derült fény, a beltéri lépcsőkről jó alaposan megfeledkeztem, mea culpa. A probléma szerencsére ez esetben sem probléma, mert Mészárosék burkolatparadicsomában találkoztam Vele, a Csodálatos Strukturált Cementjellegű lappal, így megint emelt számú legyet bírhatok ütni egy csapásra: a lap felülete ugyanis erősen hajaz az általam olyan nagyon imádott strukturált fémlemezre, ugyanakkor betonhatású is, szóval telitalálat! 

Közben persze küzdök a konyhával is, egyrészt azzal, hogy úgy egyáltalán milyen legyen, másrészt a funkciók kiosztásával. (Ez utóbbit kockás papíron már megcsináltam, alkalmasint pedig majd azt is ki fogom találni, hogyan tudom azt elképzeléseimet a nagyközönség számára is bemutathatóvá tenni.).
Most egyelőre mutatok néhány inspirációt, alapvetően az ipari és az eklektikus stílusból: ezekben számos olyan elem van, ami nekem rettentően tetszik.

​Imádom például a használt, kopott fémfelületeket:

Nagyon tetszik a drótrács (tyúkháló?) használata is:

A kopott deszkát is lájkolom (meg az ipari lámpát, meg a gigarugó-bárszéket is):

Ezt úgy, ahogy van, köszönettel elfogadnám (és nem, a kép nem a Csavar- és Öntvénygyár férfiöltözőjét ábrázolja 1976-ból...):

Ennyi minden kopott vadságot ugyanakkor nem nagyon lehet egy picike térben összezsúfolni (egy hatalmas loftban nyilván más lenne a helyzet), ezért kelleni fognak "normális" bútorok is. Amennyire én látom, az egyszerű fehér vagy szürke, esetleg fekete szekrényekkel nem nagyon lehet mellényúlni, ezek pedig egész jól elbírják a kopott és/vagy fémes társaságot is. 

Egy szőnyeg is nagyon jót tud tenni a konyhának (minden helyiségnek, azt hiszem...):

És az ilyen zseniális kis ügyességek is sokat dobhatnak az enteriőrön:

A nagyobb tárolási megoldások is lehetnek brutál jók:

A végére már néhány csak simán "dejólnézkielfogadnám" típusú konyhaszépség:

(A képek - forrásukkal - még mindig Pinterest-albumaim valamelyikében, egyre növekvő tematizáltsági/megtalálhatósági fokon...).

A legvégére persze nem MÁS jön, mint muzsika: egy ilyen csodás nap után eccerűen nem bírom ki, hogy ne tartsak ma személyes slágermúzeumot, amelynek keretében következik Életem Örökös Legkedvencebb Számainak jelenlegi listavezetője, a Counting Stars a Onerepublictól. A nóta idén 3 éves, így tényleg kezdi kiérdemelni a slágermúzeum kategóriát, ez azonban mit sem von le a jóságából: a nyamvadt szerdák bearanyozásában pedig határozottan jó hatásfokkal bír...