Lehet, hogy sorszámoznom kéne ezt a bejegyzés-címet, mert nagy eséllyel nem ez lesz az első ilyen, és az is biztos, hogy az utolsó sem… Viszont minden bizonnyal nagy-nagy örömet fog okozni azok számára, akiket irritál akár az építkezési, akár a blogírási vagy létezési stílusom: őket csókoltatom és ígérem, hogy – jobb híján – máskor is okozok majd nekik hasonló kellemes érzést, számíthatnak rám… (És igen, tudom, hogy azok, akik nem tartják be az építkezési-felújítási kötelező gondolkodási sorrendet, és esetleg úgy mernek ránézni egy csempére, hogy a gépészeti terv még sehol, tutira pokolra fognak jutni… És ha mindehhez még télikertjük és – távozz tőlem, Sátán! – esetleg egy nagyobb méretű konyhájuk is lesz, étkezővel, na, azok jutalma nem csak a legmélyebb bugyor és a legforróbb tűz lesz, de nem ám… Az ilyen tudatlan aljadékokra garantáltan rájön majd a lábgomba a tetőszerkezet ácsolásakor, orcájukat kiveri a ragya az első falbontáskor, és persze építési engedélykérelmi dokumentációjukat örökre elveszíti egy hozzáértő és az Egyetlen Hitnek elkötelezett ügyintéző Érden, Halleluja… ) A mai anti-riport tárgya amúgy a fa mosdótál, amelynek készítése egyelőre inkább a megvalósíthatatlanság irányába halad, mintsem az elkészülés hímes mezeje felé. Ha még emlékeztek, egy korábbi bejegyzésben jeleztem, hogy a nagy semmiből bejelentkeztem egy faesztergályos mesterhez, Pozsihoz, aki csodák-csodája nem csupán nem hajtott el a futóbolondok melegebb égövére, de foglalkozott is a problémámmal. A gondolkodás lényege a következő: a fa mosdótálat száraz faanyagból kéne esztergálni, a fa természetes száradása azonban éveket vesz igénybe, magyarán a szükséges alapanyag felbukkanása/megtalálása lényegében esélytelen. Létezik olyan, hogy faszárítás, de mint azt ma a Gemini Kft. nagyon-nagyon kedves és segítőkész faipari mérnökétől megtudtam, rönkfát (még szeletelve sem) nem lehet szárítani. Ez az egyik gond – a másik pedig az, hogy esztergálás közben olyan feszültségek keletkeznek a faanyagban, amitől az nagy eséllyel megreped, ergo a rönkszelet még szárazon sem lenne jó arra, hogy kiesztergálják belőle a mosdótálat. Ami megoldás lehet – ezt szintén a Mérnök Úr mondta – az az, ha egy asztalos összeragaszt egy csomó falemezt, illetve ragasztott falemezekből készít egy tömböt, amiből elvileg már ki lehet nyerni a szükséges tál formát. (És ha ez megvan, akkor jöhet az impregnálás, amihez olajba kell áztatni a fát, vagy viasszal átitatni, aztán lakkozni valami erős – mondjuk csónak – lakkal. Hát így…) Szóval akkor most keresek egy fatömb-készítő asztalost, vagy legalább is olyan embert, aki fával foglalkozik és van ragasztója is. Lehet, hogy érdemes volna szauna-készítő, dézsa, esetleg hordógyártó szakembert is megkörnyékeznem…? Minden esetre csiszolom a többi megoldási-lehetőség variációt is, úgyis mint: - régi fateknő(k), esetleg fa vagy cinkdézsák beszerzése valahonnan (mondjuk a jofogas.hu-ról vagy a GalériaSavaria online régiségpiacról?) - réz mosdótál találása (szerelem már van, sajnos Amerikában, és nem szállítanak mindent és mindenhova, viszont eddig ez a legolcsóbb, a maga 140 dolláros árával - porcelán mosdótál találása (ez vélhetőleg nem lesz majd túl nehéz). Kárörvendők bánatára kell mondjam, úgy tűnik, hogy mégis csak érintettje lehetek az építőipari ÁFA-javulásnak: ha nem is az új lakásokra adott 5%-os adómértéknek, de az 5 millió forintig történő visszaigénylési lehetőségnek köszönhetően minden bizonnyal. Hurrá!!!
Szintén számukra lehet rossz hír, hogy a tervezés továbbra is halad, jövő héten pedig Építészeti Feltárást Megelőző Konzultáció és Építészeti Feltárás is lesz. A mai MÁSt inkább csak hölgyek számára javasolom elolvasni, de közülük is főleg azoknak, akiket érdekel a divat, szeretnek vásárolni (akár online is… sőt, leginkább úgy!) és szívesen kihasználják az épp most dühöngő leárazásokat. Aki ismer, tudja, hogy nem nagyon kell a szomszédba mennem stílustanácsokért, ezeket azonban leginkább csak önmagamon alkalmazom. Bár 14 évesen ruhatervezőnek készültem – és fel is vettek az Iparművészeti Szakközépiskolába, az ún. Kisképzőbe –, a szüleim (nyilván mert szegények voltunk és féltettek is) nem engedtek el egyedül Pestre, kollégiumba, így maradt a szomszéd kisváros Táncsics Mihályról elnevezett gimnáziuma. (Kevesen szokták tudni, hogy Táncsics Ácsteszéren született, ami szomszédos a mi kis falunkkal; egyébként apukám is odavaló, de róla és a család apai ágáról majd egyszer később mesélek). Gimi után az Államigazgatási Főiskola (amit később beolvasztottak a Közgázba/Corvinusba, még később pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik kara lett) következett, amit ugyan próbáltam meghackelni a felvételi szabotálásával, de végül jeles diplomával végeztem, így majdhogynem automatikusan bekerültem az ELTE jogi karára… Nna, így nem lett belőlem ruhatervező, az érdeklődés viszont megmaradt. Mondjuk amíg a mai ízlés-állapotom kialakult, elég sok hardcore szettet vittem végig Budapest utcáin; talán a legemlékezetesebb mindezek közül a „Falusi Lány Beszabadul a Fővárosba 1989-ben És Durván Kiöltözik” elnevezésű toalett volt. Ez egy combközépig érő – szerencsére legalább nem magas sarkú - lakk testőrcsizmával kezdődött (amit az első ösztöndíjaim valamelyikéből vettem, természetesen csalhatatlan stílusérzékkel, hiszen egy 79 kilós test víziló-combjai miben is mutatnának a legjobban, mint egy ilyenben…). A fekete lakk csizmát (amit egyébként úgy tároltam, hogy üres kétliteres flakonokat tuszkoltam a szárába, így megállt a sarokban, mint egy műláb) egy fehér leggings (testhezálló, esetünkben pamutból készült nadrág) követte, felül pedig egy raglánvállú (a válltömések reneszánszának korában járunk, kérem tisztelettel), nagyon A-vonalú (vagyis bő és pörgős), nagygombos, királykék tunika tett igazán csodássá. Minderre a pompázatra a kötelező lila Mystic rúzs, és a vastag fekete harisnyaszárból készített, a frufru alatt hordott fekete homlokpánt tette fel a jól megérdemelt koronát. (A homlokpánt felett – természetesen! – erősen betupírt és még erősebben belakozott, a szellő fuvallatának köszönhetően kucsmaként egyben mozgó hajzat tartózkodott, az orcán pedig álltól szemaláig ható műpír ólálkodott.). Egy szép napon mindez az ízletesség utcára vonult, nem elfelejtve az e korban szintén kötelező hasitasit, persze diszkréten a tunika alá csatolva. Utazás értelemszerűen környezetkímélő villamossal, jó neveltetésű vidéki lányhoz méltóan állva. Kábé pont a harmadik percben történt, hogy a közelemben ülő nagyon roskatag bácsi felállt, megkocogtatta a vállam, és átadta a helyét, hogy üljek le, mert én jobban rászorulok… Beletelt vagy öt megállóba, míg leesett, mi történt… A bácsi kismamának nézett, visszagondolva szerintem legalább 8 hónaposnak… A fiaskó persze nem szegte kedvemet: a lakkcsizmát még évekig hordtam, mondjuk elajándékozni már elég nehéz volt... Ilyen előzmények mellett akár sikeres stylist is lehetett volna belőlem, ez nem is kérdés: a sors valahogy mégis más pályára terelt. A lappangó tehetség persze még néhányszor szárbaszökkent, mielőtt a mai, „mindenszürkefeketeéslehetőlegegyszerű” stílusom kialakult (különösen a raglán válltömések kísértek el sokáig, meg a hajlam a barackszínű és a vörös hajra, és persze a pörgős szoknyák iránti, lassan csillapuló imádat), és egyszer nagyon fel is habzott: volt egy időszak az életemben, amikor mániákusa lettem a Polyvore nyújtotta felnőtt játszótérnek és szakmányban gyártottam az öltözék-terveket, amikkel persze versenyeztem is az oldal sok-sok közösségében. Azt, hogy ezek a lassan kétéves stílusgyakorlatok jók lettek-e, vagy sem, nyugodtan döntse el mindenki saját maga. A szettek itt, a közülük valamilyen helyezést elérők pedig itt láthatók. (Akit esetleg érdekel, hogy öltözködésben mi az, ami tetszik nekem, vagy inspirál, az nyugodtan nézelődjön ezen a táblámon is…) De hogy végre rátérjek arra is, amiről valójában írni akartam: íme az a három virtuális hely (a Polyvore mellett, amit szintén érdemes felkeresni, hiszen ez nem más, mint a leggigantikusabb online bolt, ami sok-sok más online bolt kínálatát mutatja egyetlen helyen), ahol tutira leárazás van: 1. ASOS Már rendeltem erről az oldalról, mégpedig cipőket, így tények alapján merem mondani, hogy teljesen normális és korrekt az egész. Ami jött, az pont olyan, mint a képeken – természetesen becsületes és valódi kínai gyártmány minden (és nem, Kínában nem csak műbőr holmikat találni, de nem ám!!!) 2. COS Én Barcelonában találkoztam ezzel a bolttal, és rögtön rajongó lettem. Nagyon egyszerű, jó anyagokból, szépen megvarrott dolgokat árulnak, leárazva már tényleg nagyon jó áron. Aki nem annyira szeret online shoppingolni, az az Andrássy úton megtalálja nemrég megnyílt boltjukat. 3. The Real Real Ennek az oldalnak az alapötlete az, ami rettentően megtetszett: egy olyan nőci hozta létre =(az előző, emlékeim szerint informatikai vállalkozása bukása után), aki felismert egy piaci rést: mégpedig azt, hogy az amerikai gazdagok nem feltétlenül szokták elajándékozni vagy a charity shopnak adományozni az egyszer-kétszer hordott (tehát többé fel nem vehető) márkás cuccaikat, és főleg nem hirdetik meg azokat az E-bay-en, bármennyire is fogyóban van a hely a gardróbban. Na, tőlük vásárolja meg – nyilván az elvárt diszkréció mellett – ez az oldal a holmit, természetesen empirikus állapot és eredetiség-ellenőrzés után (a sztori szerint egy csomó árufelderítő-bevizsgáló márkatudó szakértőt alkalmaznak). Érdemes mélyebben is körülnézni, mert EREDETI, a használat látható jelei nélküli SZÉP/ÍZLÉSES dizájner táskát lehet már találni akár 200 dollárért is (csúnyákat olcsóbban is) – ami ahhoz képest, hogy Isztambulban 300 euró körül adnak egy jó minőségű Gucci hamisítványt, szerintem nem is rossz. (Igen, tudom, van élet dizájner táska nélkül is, és igen, tudom, ennyiért magyar tervezők darabjait is meg lehet vásárolni – ezt egyébként jómagam is erősen támogatom…). Aki pedig semennyire nem bírja a virtuális vásárlást, az nézzen be a HRVT vagy az 1975 üzletébe. És amikor ott lesz, feltétlenül gondoljon rám, mert én ugyebár sittes konténerre gyűjtök, szóval nem veszek semmit (a Max Mara outletben sem… cipőt sem… csizmát sem…) Remélem.
0 Comments
|
A blogíró...egyelőre a RÓLAM menüpontban definiálja önmagát. Később majd biztosan kerül ide egy rendkívül szellemes vagy bölcs mondás. Mindaddig azonban, amíg ez megtörténik, nézd meg kb. 1 centivel e mondás alatt a "Korábbiak" menüpontot is, vagy ha konkrét téma érdekel, akkor még lentebb a "Címkék"-et. Figyelem: a blogíró sem nem építész, sem nem lakberendező, sem nem atomfizikus, így oltári nagy bölcsességekre ne számíts! Korábbiak
June 2017
Címkék
All
|