|
A mellébeszélés illúziójának fenntartása érdekében mindjárt az elején teszek ide újabb, a földszinti fürdőt szemléltető moodboard-ot, így nem csak a kijelölt tárgytól sikerül azonnali hatállyal eltérnem, de kapásból meglesz a viszonyítási alap is. Mert hogy az emeleti fürdőt picit másmilyennek képzelem el, mint a földszintit – de persze azért stílusbeli kapcsolatnak muszáj közöttük lennie.   A földszinti fürdő a maga 7,7 m2-ével és hatalmas ablakával kivételezett kis hercegnek tűnik a szegény kis 5,25 m2-es, teljesen ablaktalan-fénytelen emeleti fürdőhöz képest, aminek az alaprajzát mutatom is.  Abban már most bizonyos vagyok, hogy nem kád, „csak” zuhanyzó lesz benne, a helyiség bejáratát pedig úgy kell kitalálnom, hogy az fényáteresztő, de át nem látható legyen (üvegtégla-fal, vagy üvegezett ajtó). Mint minden más közösségi és kommunális helyiségbe, ide is betonpadlót tervezek, egy fa mosdótálat, monoblokkos WC-t és épített zuhanykabint, esetleg egy beépített ülőkével. Mivel természetes fényt nem, vagy csak nagyon minimálisan fog kapni ez a helyiség, igyekszem majd világosabbra hangolni a berendezését, amit rögtön azzal kezdek, hogy a zuhanyfülkét a FabroStone által gyártott – viszonylag sötét – kőfával gondolom leburkolni. Ezzel túl is vagyunk a tőlem elvárt mennyiségű ellentmondáson, haladhatunk tovább. Ez a Fabro-féle kőfa jelen formájában persze nem alkalmas falburkolatként, mivel 5 cm vastag és a legkisebb darab is 6 kg (egy nagyobb pedig a 20 kg-ot is meghaladhatja), a Kedves Marketingigazgató Úr (szia, Kristóf…) viszont azt mondta, hogy fele ekkora vastagságban is gyártható a dolog, szóval no para.  Hogy miért kell nekem egy ennyire macerásan beszerezhető dolog ahelyett, hogy simán csak választanék egyet a számtalan famintás csempe közül? Mert nem csak „faMINTÁJÚt”, hanem minél inkább „faHATÁSÚt” szeretnék, sőt, ha nagyon nem jön össze a dolog, akkor inkább elkezdek vízálló faburkolatot keresni (az egzóta fák között biztosan találok valamit… gondolom a teakfa, amiből a teraszbútorokat csinálják, jó kiindulási alap lehetne…). Az emeleti fürdő valószínűleg így cseppet rusztikusabb hatású lesz majd, mint földszinti társa, ezért ide vélhetőleg picit más stílusú szanitereket fogok választani. A WC és a mosdó környékén szerintem maradok a fehér metrócsempénél, azzal nem nagyon lehet mellényúlni – és akkor nagyjából meg is vagyunk.  A ma esti Szívtől Szívig Kívánságfélórában én, mint a mulatós zene közismerten nagy ismerője és kedvelője ezúton szeretném küldeni ezt a dalt mindenkinek, aki szereti - különös tekintettel a Dal nyögvenyelős-erőlködős kínlódásán immáron sokadjára megfáradt, de még mindig rendíthetetlen rajongókra. És küldöm még ezt a dalt - és vele együtt millió puszit, bort, búzát és békességet - Debrecenbe, Rácalmásra, Bélapátfalvára, Budapest V., III. és XXII. kerületébe, valamint Tahitótfalura, Bázelbe, Németkérre, Bakonyszombathelyre, Paksra, illetve Oklahomába és persze Roglára is. Ja és hajrá Barcelona!
0 Comments
|
