Nem tudom, ki hogyan van ezzel, de az én életemben időről időre előtüremkedik az ágyazható kanapé problematikája. Hiába van két szobája az embernek, az élet gyakran hozza úgy, hogy a nappaliban is altatni kéne 1-2 felnőtt embert, a felfújható vendégmatrac viszont semennyire nem opció, hiszen nincs. Minek is lenne, amikor előrelátó módon ágyazható (és a tetejébe ágyneműtartós) kanapét szerzett be az ember bölcs leánya, gondolva a majdani egyszerresok ottalvóra.

Na de hol is szerez a bölcs leány az aktuális stílusnak megfelelő, méretben is, színben is, alvásminőség-biztosításban is frankó multiszuper kanapét? Hát ezt próbálom most összeszedni, meglátjuk, mire jutunk a végén.

Az első gondolás nyilván a svédekhez vezet, ahol elég gyorsan lehet szembesülni a ténnyel, hogy a választék nem túl széles, stílusban viszont tényleg nagyon skandináv, ami persze sok helyen jó lehet, de például kicsit sem kedvez a klasszikus, a mediterrán vagy épp a vintage és a shabby chic kedvelőinek.

Mivel én most épp a Hampton/coastal beach és a picit polgári-finoman rusztikus stílusok környékén próbálok zöld ágra vergődni (igen, tudom, ezek nincsenek közel egymáshoz...), az IKEA-ból a Backabro kanapét választanám, bézs színben. ​. Ez egy jó kis semleges, de azért formás alapdarab, amit párnákkal és plédekkel, meg persze a környező fal színével egészen jó kis kontextusba lehetne hozni…

Az IKEA után azért körülnéznék a Berone  webáruházában is, mert ugyan nem kevés izgalom árán, de vásároltam már náluk kárpitos bútort, és abszolút elégedett vagyok vele. (A bútorok alapvetően Lengyelországban készülnek, a kárpitokat előzetesen érdemes megnézni Komáromban, a Magtár Bútornál, és hát nem árt belekalkulálni a sztoriba némi félreértést, kisebb csúszásokat is… Ezeket leszámítva azonban rendkívül jó a bútorok ár/érték aránya, legalább is azoké, amiket én közel két éve vettem náluk…).

Őszintén szólva most nem nagyon találtam semmit, ami az elképzeléseimnek megfelelt volna, de ha csak és kizárólag erről az egy helyről lenne választásom, akkor valószínűleg a Flora nevű ülőgarnitúra-család kanapéja mellett döntenék, valami világos, mondjuk homok színű kárpittal: 90 ezer forint környékén ez szerintem egy vállalható megoldás lenne.

A nagy netes turkálásban  egy másik online bútoráruházban bukkantam rá a Dalto Bútor (lánykori nevén Kanizsa Kárpit) Fiona vagy Flora nevű kanapéjára ezzel az imádnivaló orgonamintás huzattal – amit persze a textilopciók választása során nyilván nem lehet megtalálni, pedig pont ez adja a bútor karakterét… Nem is lennénk Magyarországon, ha egyszer az, amit épp hirdetnek/mutatnak, tényleg elérhető is lenne, és nem csak illusztráció…

Amikor végleg elfogy az ember gyerekének cérnája a sem nem olcsó és  számára közel sem tökéletes darabok láttán, akkor természetesen egy laza csuklómozdulattal körülnéz a használt és régi/antik – vagy annak mondott – holmik piacán is.

A jofogas.hu és a Vatera mellett én előszeretettel nézelődöm a Galéria Savaria online piacon is, ahol találtam néhány – persze hatalmas és súlyos – ágyazható kanapét/ rekamiét, ezek persze értelemszerűen felújításra (jó esetben „csak” kárpitozásra) szorulnak. Akárhonnan is nézem, ezeknek – az egyébként valaha szintén tucatszám gyártott - tárgyaknak sokkal erősebb karaktere van, mint a mai holmiknak… Vagy ezt már csak azért látom így, mert megöregedtem??? Szívből remélem, hogy nem…

Annak szimbolizálására, hogy a régi holmikat mennyire dögös új tárggyá lehet alakítani, szeretném eszünkbe idézni a Remodel Stúdió nevű magyar vállalkozást, ami nem csupán érteket ment, de munkát és tapasztalatot is ad hátrányos helyzetű pályakezdő fiatalok kezébe.  Én imádom minden egyes darabjukat, és határozottan példaértékűnek is tartom, ahogyan a régit és az újat házasítják.

Annak fontolgatása közepette, hogy akkor vegyen-e az ember 50 ezer forint környékén régi nagy dög kanapét és azt újíttassa-e fel, szükségszerű, hogy elkezdődik a kárpitosmester/műhely vadászat is, na persze csak virtuálisan. Ilyenkor nem nagyon van más lehetőség, mint a referenciamunkákat nézegetni – és közben ráakadni az egyedi gyártású bútorokra, mert hogy csinálnak ilyet is jó páran. (Az egyedi gyártású bútor kategóriába nem értem bele a szögletes szivacsdarabok kárpitozásával és egymásba illesztésével létrehozott „modelleket”, az érintettektől és ezek kedvelőitől ezúton is elnézést kérek.).

Nem megbántva szegény kárpitos/bútorkészítő mestereket, de azt kell mondjam, hogy a weboldalaik bizony nem igazán tükrözik azt a minőséget, amit egyébként magukról mondanak és jó esetben a fotókon is mutatnak. Egyetlen üdítő kivételt sikerült találni, a Stylfa által működtetett karpitosbutorok.hu-t, ami viszont példaértékű, érdemes meglátogatni.

Itt kell említenem még a Lombkorona Kft. is, akiknek szintén egészen jól el lehet boldogulni az oldalán, és ahol - az előző említésekhez hasonlóan – egészen jó választékot lehet találni a polgári vagy annál is picit fényűzőbb stílusba illő kárpitos bútorokból. Mivel a kárpitot nyilván az ügyfél választja ki, nem szabad megijedni a fotókon látható, és néhol esetleg nagymamásnak tűnő daraboktól: mutatok ezektől a gyártóktól néhány dögös/izgalmas darabot, amik amúgy klasszikus darabok is egyben.

Ami tény ebben az egyedi gyártásos mutatványban, hogy bizony nem olcsó…Egy kihúzható kanapéra nagyjából legalább 300 ezret kell számolni , ami nyilván nem olcsó – de nagy valószínűséggel örök darab lesz.
​
És akkor valami MÁS, de most nem annyira távoli téma, mint egyébként szokott volt: mutatom a hétvégi családi sóskúti program néhány eredményét (a lomolást, ezer négyzetméternyi fű/gazkaszálást, és hasonlókat nem igazán tudnám ábrázolni): a pincékben és más szanaszét helyeken fellelt, viszonylag szörnyű állapotban lévő, de reményeim szerint még megmenthető darabokat, amiket – persze csak az arra rászorulókat - szombaton jó alaposan átitattam Xylamonnal (ez egy szúirtó szer, ölég büdös, de állítólag hatásos…). Néhány hét várakozás után pedig jöhet majd a csiszolás és a festés, csak legyen türelmem kivárni…

Tisztelt Magyar Lakosság, most, hogy visszakaptuk a tavaszt és a vasárnapi vásárlás lehetőségét, nem tudom megállni a felismerést, miszerint a jó idő rohadtul blogellenes egy dolog. A büdös nagy novemberben elkerülhetetlenül végrehajtott kucorgások kétnaponkénti bejegyzéseinek helyét szép sunyin átvették a kertészkedős-garázspakolós-polcszerelős-teraszonkávézós-mindenárvácskátötvenszerlefényképezős esték és hétvégék, meg a kéthetenkénti posztok. Ez van.

A mai témám jó régen foglalkoztat, de persze voltam annyira hülye, hogy a feldolgozásával megvártam, míg anyusék otthon végig kínlódják a fürdőszobák szokásos felújításának minden mocskát, majd kb. 9 hónap múlva ideírom, hogy nem kell mindig kalapács ahhoz, hogy szebb legyen a fürdő…

Az már nem titok, hogy rettentően utálom a pazarlást és a még használható dolgok öncélú tönkretételét, ez a nézet pedig a fürdőszobákra is kiterjed. Ha egyébként nincs baj a csempével és az alatta lévő gépészettel, akkor teljesen felesleges szétverni az egész fürdőt csak azért, mert nem tetszik. Ma már a legrandább csempét is el lehet tüntetni, és most jól ideírom, hogy milyen lehetőségeink vannak.

Elsőként a Harzo rendszerét kell említeni, már csak azért is, mert a „csempefelújítás bontás nélkül” című hirdetések legtöbbjének szolgáltatója ezt a megoldást használja (azt mondjuk nem értem, miért hívják többen is folyékony csempének, de mindegy…). 

Felesleges lenne, hogy elkezdjek arról értekezni, hogy milyen elemekből áll a rendszer és milyen kémiai mechanizmusokon alapul: beszéljenek inkább a képek, hogy miből mit lehetett kihozni.

Harzoék még faerezetű mintát is tudnak, valószínűleg flódergumi nélkül (erről majd később...):

Van – lenne? – még ez a műgyantás dolog is, amiről Kicsi Ház Katánál olvastam, de ennél többet nem nagyon sikerült megtudni a dologról. A forgalmazó cég az árajánlatkérésemre eddig még nem válaszolt, annak pedig, hogy valaki már szerzett volna használati tapasztalatokat az anyagról, nem nagyon találtam online nyomát.
Lapzárta után érkezett információ: a forgalmazó rendkívül korrekt és részletes választ adott a kérdéseimre. A termék magánszemélyek számára is megvásárolható, biztosítanak technikai leírást és természetesen a munkamenet lépésit is részletesen elmagyarázzák. Attól függően, hogy melyik fajta gyantáról beszélünk, 8.500 - 14.000 Ft+ÁFA/m2 árral lehet kalkulálni.
Valami ilyesmit lehet csinálni belőle/vele:

A műgyanta ötleténél nekem jobban tetszik a dekorbeton bevonat létrehozása, ami elvileg annak ellenére sem megoldhatatlan, hogy mindenféle porokat és folyadékokat kell összekeverni egymással, mégpedig fúrószárral (!) és ezeket aztán kenegetni is szükséges, de nagyon gyorsan. Ehhez valószínűleg már tényleg szükséges legalább 1 db ügyes kezű férfierő (vagy az átlagosnál is elszántabb asszony), viszont a végeredményt tekintve eléggé biztató egy lehetőség, ahogy azt a most következő kép is mutatja.

És akkor most jöjjön az a megoldás, amivel már viszonylag sokan megpróbálkoztak és ezt meg is osztották a nagyérdeművel: következzenek a festéses beszámolók, tapasztalatok.

http://falusilibak.cafeblog.hu/2014/03/19/konyha-felujitasa-csempe-festessel/
http://borsabox.blog.hu/2014/11/17/csempe_jarolap_felujitas_bontas_nelkul_avagy_a_hidegburkolat_szinvalto_mutatvanya
http://www.terkultura.com/2013/12/jo-csempe-festes-tapasztalataim-temaban.html
http://divany.hu/raktar/2014/11/08/csempefestes/
http://ladyandmirror.blogspot.hu/2015/11/mi-keszul-itt-uj-arculat-furdoszobaban.html
http://juditu.hu/jarolap-festes/
http://akicsihaz.hu/2013/02/hirtelen-felindulasbol.html

Ha figyeltétek ezeket a bejegyzéseket, egy dolog mindegyikben azonos volt, mégpedig az OTEX nevű alapozó. Erről lényegében mindenki azt írta, hogy rettentő büdös, és folyamatos szellőztetés nélkül nem szabad használni. De mit csináljon az, akinek nincs ablak a fürdőszobáján és a férje sem ér rá egész nap a ventilátorral vagy a porszívóval a festés felett strázsálni? Nekik marad a krétafesték használata, ami valamelyest biztosan drágább, mint az Otex+zománcfesték, cserébe viszont környezetbarát.

VintageVelem Kmettyó Kriszti padlófestésének első részét korábban már mutattam, most íme mindkét rész arról, ő hogyan varázsolta szebbé a padlóját.

http://www.vintagevelem.hu/index.php/2016/01/17/lehetseges-padlofestes-kretafestekkel/
http://www.vintagevelem.hu/index.php/2016/02/05/padlofestes-2-resz-remelem-befejezo-epizod/

Aki még rá akar dobni egy kis extrát a szépen átfestett fürdőszobájára, az simán tehet vízbiztos tapétát is a falra, persze nem az itthon általános borzalmas fa- és téglamintázatú vinyl matricák közül választva, hanem a kifejezetten erre a célra kifejlesztett Wet System anyagból. 

Ez a megoldás nyilván a nagyon nem kétforintos kategória, ezért kerestem pár – szerintem normálisan kinéző – tapétát, amit fürdőben és konyhában lehet használni.
A Wallpaperdirect-en ezek a kedvenceim:

​A Selectwallpaper-en pedig ezek:

Ha valaki nagyon-nagyon ragaszkodik a fa erezet mintához, egy apró kis szerszámmal, a flóder (strukturázó) gumival ezt is elő tudja állítani:

És hogy komplett legyen a fürdőszoba-tunning, itt találtok okosságot kád- és fugafelújítás témakörben.

A mai MÁSban a Főváros egyik legszebb panorámáját szeretném nektek adni, ami a Sas-hegyi Látogatóközpont kilátójából tárulhat elétek: higgyétek el, tényleg 360 fokos! (A Látogatóközpont autóval is remekül megközelíthető, így a lustaság-faktor tényleg nem lehet akadály… 200 méter séta mindenkinek belefér.)