Ami igen, és ami nem

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy valami nagyon "hűha" házikóra tettem szert, szeretném eloszlatni a lehetséges félreértéseket.

Nem, az ingatlan sajnos nem egy autentikus százéves parasztház, meseszép látszó gerendákkal, fejkendős nénik sokszoknyás feneke által fényesre koptatott lócával és lusta kandúrral a tornácon: a szerzeményem egy olyan igazi, 60-as években épült családi ház, vagyis egy kádárkocka. Nálam jóval okosabbak azt mondják, hogy a kádárkocka a (modern kori) népi építészet gyermeke, ha másért nem, hát mert irgalmatlanul sok van belőle. Talán ez is az oka, hogy elég sok cikket lehet találni ebben a témában, főleg fikázó (=tényfeltáró) építészi és szociológusi mondásokat. Ha úgy veszem, a kádárkocka tehát divatos.

Mivel én is egy ilyen típusházban nőttem fel - és mégis normális ember lett belőlem -, csak a formája és az építési éve miatt azért sem diszkrimináltam ezt az amúgy tényleg bumfordi, esetlen kis házat, holott már csak a kora miatt is van bizony egy csomó hibája. De pont ez volt az egyik ok, amiért megvettem. Épp annyira vacak az állapota, hogy az ára még megfizethető a számomra, annyira viszont nem gáz, hogy az egészet le keljen dózerolni. Nyilván könnyebb lett volna venni egy építési telket (nem lett volna könnyebb... normális építési telek ma már lényegében nincs, vagy ha van, akkor aranyáron... és most nem a települések külső peremén kialakított új parcellázásokra gondolok, mert ilyesmiben aztán egyáltalán nem gondolkodtam: nem szeretném életem hátralévő részét egy steril, Akármilyen Ligetnek vagy Csiribiri Lakóparknak hívott rezervátumban tölteni...), én viszont olyan házat szeretnék magamnak és a családomnak, aminek története van. Még ha csak ötvenéves is.

Szóval ott tartottunk, hogy a ház a szükséges mértékben rossz állapotú, erről pedig építész és statikai szakértő is meggyőződött, természetesen még mielőtt vételi ajánlatot tettem. Ugyanők viszont azt is mondták, hogy nincs olyan hibája, amin ne lehetne segíteni, az épület a korának és használatának megfelelő állapotban van. (A tulajdonos/eladó testvérpár mindkét tagja elég idős már, anyukájuk egy évvel ezelőtti halála után értékesítették a házat, szemmel láthatóan nehéz szívvel.).

Fentiek alapján már nem nehéz kitalálni, hogy akkor biztosan lesz:
- egy komplett tetőcsere, előtte koszorúépítéssel, mert hogy tetőtér-beépítést is szeretnénk (a ház momentán fafödémes, manzárd tetővel, bár lehet, hogy tavaszra már tetőtlen lesz, egy nagyobb hó vagy közepes vihar ugyanis bármikor viheti a cuccot)
- nyílászáró-csere (a kádárkockáknál megszokott csúnya háromszárnyas ablak + még rondább redőny kombó itt is játszik)
- minden-minden vezeték, cső, fűtőberendezés, kapcsoló, stb. cseréje, vagyis totális gépészeti felújítás (amiben a frissiben épült csatornahálózatra történő rákötés csak egy aprócska kis momentum lesz)
- lábazat-vízszigetelés (hát igen, sajnos az egyik szomszéd szabálytalanul elhelyezett és kivitelezett emésztőjének – magyarul pöcegödör – és a rosszul elvezetett csapadéknak köszönhetően tapasztalható némi falnedvesedés, ahogy azt Ági, a rendkívül kedves és energikus statikus néni megállapította.)
- felesleges falak eltüntetése, szükségesek megépítése
- garázsépítés, hogy csak a legfontosabbakat jelezzem.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha ennyi baja van a háznak, miért ragaszkodom hozzá mégis ilyen nagyon? Biztosan egyszerűbb lenne az életem a sok-sok megoldandó probléma nélkül… Biztosan. Én viszont úgy gondolom, hogy mindenkinek jobb úgy, ha inkább találok, mintsem csinálok problémákat...

Egyébként meg igenis vannak előnyei a kis bumszlinak.

1. A 83 m2-s kockaházhoz csatlakozik egy kb. 30 m2-es, kőalapra épült vályog házrész, így az alapterület kb. 110 m2 lehet/lesz.
2. A telek 1400 m2, így jut majd hely konyhakertnek, terasznak, medencének, virágoknak, fűnek, kutyának, garázsnak, műhelynek… Ráadásul jó pár gyümölcsfa (köztük dió!) és egy kisebb szőlőültetvény is található a telken, innentől nincs akadálya a saját lekvár (pálinka???) főzésének.
3. Van egy 100 m mély, stabil vízhozamú fúrt kút is, ami valószínűleg nagyon jól fog jönni a kert locsolásakor.
4. Működő, jó állapotú kemencénk is van (húsfüstölővel! apus szerint fontos extra), ami reményeim szerint majd a fedett terasz központi darabja lesz.
5. 30 m2-es, kővel falazott pince található a ház alatt, amiből akár még dühöngő/biliárdszoba/edzőterem is lehet (legnagyobb esélyét a rendeltetésszerű, borospinceként és borozóként való használatnak látom :-))
6. Bár a ház alapvetően gázfűtéses, van egy vegyes tüzelésű kazán is, ami jó szolgálatot tesz majd a rengeteg  fahulladék megszüntetése során (meg ha esetleg elszaladna a gáz ára…)
7. És a végén a legeslegjobb előny: a kert végében patak folyik!!! Bizony, folyik, és nem csörgedez, mert ez nem ám egy június közepére kiszáradó kis csermelyecske:  ez egy erős sodrású, bővizű patak. Ez a Benta, aminek szerencsére a jobbik (=árvíztől nem fenyegetett) oldalán vagyunk. És mindez a sok-sok előny a falu M7 autópályához közelebb eső részén található, ami alkalmanként 10 perc mínuszt jelent a falu másik végéhez képest. Aki napi 2-3 órát ingázik, az nagyon is meg tud becsülni 20 perc nyereséget...

 
Arról, hogy mi mindent álmodtam – pontosítok: álmodozom folyamatosan – a házzal kapcsolatban, már egy következő bejegyzés fog szólni. Addig viszont ajánlok egy (szerintem) remek - nem is: durván jó! - filmet. Ha időtök engedi, feltétlenül nézzétek meg az eredetiben az "In Bruges" címet viselő opuszt (magyar címe, a sajnos hihetetlenül kretén és elcseszett "Erőszakik" annyira gáz, hogy évekig direkt elkerültem ezt a mozit, ami bizony  nagy hiba volt...) 

(A kép - amelyért köszönet az ingatlanközvetítő cégnek - a vályog házrész előtt található két szépséges kőoszlopot mutatja, amelyek remélhetőleg egyszer majd a télikertet ékesítik. Annak idején valószínűleg a tornác tartóoszlopai lehettek, mára sajnos csak ez a kettő maradt meg épségben.)