|
A Pinterest ma meggyőzött arról, hogy mégsem vagyok teljesen hülye. Pár hete ugyanis az kattog a fejemben, hogy márpedig én fából készült mosdókagylókat szeretnék (amihez valószínűleg egyébként az a hatalmas disznóforrázó kád adta az első lökést, amit a ház pincéjében találtunk…). Amikor a fából mosdókagyló ötletet leteszteltem a velem egy háztartásban élő férfin, annyi választ kaptam csupán, hogy OK, de hogyan? Hát, szerintem egyszerűen. Ha belegondolunk, a fát mindig is használták folyadékok tárolására szolgáló eszközök anyagául (lásd még boroshordók, teknő, amiben pl. az én nagyanyám is mosott, disznóforrázó kád, stb.) – és működött a dolog. Ha pedig ez így van, akkor mitől jelentene nagyobb igénybevételt a faanyag számára a napi 10 kézmosás + 3 fogmosás, mint mondjuk egy másfélnapos lúgos-áztatós mosás vagy a tanninokban és csersavakban gazdag mélyvörös két évig való tárolása? (A finn szaunákat már nem is említem, pedig ezek is jó példái a faanyag nagymérvű hő- és páraterhelésének…) Igen, tudom, gondolnom kell arra is, hogy manapság Florasept és Cillit bőséges adagolásával biztosítjuk a szükséges higiéniai faktort, a vegyipar fejlődésének köszönhetően ugyanakkor mostanra nem csak az említett áldásos szerek, de az ezek hatásait kivédő impregnáló/felületkezelő anyagok is léteznek. Szóval a feladat elvileg csak annyiból áll, hogy találjak egy olyan fatárgyesztergáló embert, aki a vásárokon is árult gigantikus méretű pecsenyés tálakat és trónszékeket csinálja, rávegyem, hogy találjon két megfelelő méretű szép és erős farönköt, aztán a megadott méretek (amiket gondolom akár az otthoni mosdómról is le tudok venni) alapján gyártsa le a 2 db, pultra ültethető mosdókagylót (vagyis lényegében két, kicsit nagyobb mélységű, vastag falú fatálat, amelyeknek az aljába kell fúrni egy szabvány méretű lyukat, ahová majd a lefolyó-illesztés kerül…). Persze lehet, hogy a projekt mégsem lesz ennyire egyszerű, és nagy eséllyel több helyen is kell majd próbálkozzak, amíg végre valaki rááll a dologra (és nyilván majd akkor is az lesz, hogy ilyet még nem csinált, és nem vállal garanciát semmire…). De sebaj, én vállalom a kockázatot! A legrosszabb, ami történhet, hogy valamennyi idő múltán esetleg be kell, majd lássam, hogy tévedtem, és vennem kell két új mosdókagylót. Én ennyi kockázatot simán vállalok! Már látom is magam előtt a csodás szürke betonpultra ráültetett gyönyörű fa mosdótálakat, az elegánsan egyszerű csapokkal… És akkor most jöjjenek épelméjűségem bizonyítékai. … mosdó bizony létezhet fából így is…
... meg az általam favorizált, ún, mosdópultra ültetett kivitelben is.
Nagyon tudnék imádni egy ilyet...  ...meg egy ilyet is (ez szerintem a mestermű kategória):  Ez a darab kicsit "durvább", mint amire gondoltam, jól mutatja viszont a megoldandó feladat egyszerűségét:  Ha minden jól megy, akkor vagy lesz két ilyen rönkszeletbe vájt kagylóm, vagy két szép mély fatálam, nagyjából ilyesmi:  Ezután a sok-sok szépség után nem is nagyon tehetek mást, mint hogy egy újabb szépséget ajánljak a figyelmetekbe, mégpedig a Pannonhalmi Főapátságot. Ha az elmúlt 2-3 évben nem jártatok itt, akkor feltétlenül érdemes felkeresni, mert a rekonstrukció eredményeként csodaszép lett a bazilika, az új látogatótájékoztatási rendszernek köszönhetően pedig már egyénileg is bejárhatók azok a helyek, ahová régebben csak csoportosan lehetett bejutni. Kötelező megnézni a pincészetet és a gyógynövénykertet is, a nemrég megnyitott Viator Étteremben pedig akár meg lehet kóstolni a helyi borokat is. Ha pedig olyan időszakban mentek, amikor iskolaidő van, könnyen megeshet az is, hogy a gimnázium sportpályáján csuhás szerzetesek fociznak vagy kosaraznak...
0 Comments
|
