|
Ma a Tolóajtók Varázslatos Világában fogunk kicsit kalandozni, ahonnan egy cseppet beugrunk a Lézervágott Csodák Földjére is, remélve, hogy azért túlságosan nem tévedünk el a szépségek ezen útvesztőjében. A tolóajtó azért nagyon fontos a számomra, mert elég sok helyen szeretném majd használni a lakásban, például függöny helyett, meg a tévé elrejtésére és talán még a konyhában is… De kezdjük az elején. A tolóajtó rendszertanilag alapvetően kétféle bír lenni: falon kívül és falon belül/rejtve/süllyesztve futó. Esetünkben kizárólag az első megoldás játszik (a másodikhoz ugyanis tokot kell csinálni és beépíteni, ami irtó macerás, marha sok pénzbe kerül, és viszont nem is minden felhasználási módnál oldható meg vagy indokolt), ahol a szükséges anyagokon és mesteremberen túlmenően már csak arra van szükségünk, hogy meglegyen az az üres falfelület, ahová nyitáskor-záráskor az ajtó rá tud csúszni, illetve ahol nyitott állapotában az ajtólap lényegében tartózkodik. (Ebből eredően a tolóajtónk egyben dekorációs elem is, amit célszerű figyelembe venni az adott falsík díszítése során…). Mivel nem igazán vagyok függönypárti, arra gondoltam, hogy a hálószobák ablakaira „tolóajtót” (=külső sínen mozgó merev anyagú síkelemet) teszek, mégpedig belülről. Nem, nem hülyültem meg teljesen, de ha a tévét el lehet rejteni egy ilyen megoldással, akkor ugyebár egy ablakot is…  És ha már tévé: igen, a tévét is szeretném majd elrejteni, valószínűleg pont ezzel a módszerrel – mert szerintem a tévé (egészen pontosan a tévéműsor) nem igazán kívánatos része a közösségi életnek: kivéve persze a hideg téli estéken való bekuckózós filmnézéseket.  Őrületesen dögös lenne egy ilyen tolóajtós konyhai „gardrób” is…
… és a zuhanyzónak sem állna rosszul ez a kis áttetsző szépség.  A tolóajtó igazán remek lehetőség a régi ajtók, zsalugáterek, spaletták, deszkák és lécek hasznosítására:
Teszek ide néhány fém szépséget is, csak úgy, a gyönyörködés kedvéért:
...és akkor jöjjenek az üvegezettek, tükrösek:
...meg a különlegesek:
A tolóajtót/ablakot/lemezt meg lehet csinálni olyan anyagból is, ami átereszti a fényt, ugyanakkor persze biztosítja a kívánt mértékű takarást is: erre a perforált lemez tűnik a legjobb megoldásnak.  A perforálás történhet ipari szinten, viszonylag sokféle mintázatú áttört – fém vagy fa, esetleg műanyag – lemezt lehet kapni, ezek azonban alapvetően szőnyegminták.  Ha egyedi perforációt szeretnénk, akkor a lézervágás lehet a megoldás: ilyen esetben csak a képzelet korlátai (meg a kívánatos vonalvastagság minimuma és maximuma) szabnak határt a lehetőségeknek.
Aki figyelt egy picit az elmúlt egy-két év divatjára, annak bizonyosan feltűnt, hogy a lézervágott akármi – ruha, cipő, táska, ékszer – kifejezetten nagy divat lett.
Egy dologra kell csupán figyelni, amikor lézervágott dolgot választunk (ide értve például az esküvői meghívókat is, hiszen a papír is alanya lehet a lézervágásnak): ne fogadjunk el olyan terméket, ahol a vágás mentén megsárgult (vagyis megégett) az anyag, ennek ugyanis nem kell szükségszerűen bekövetkeznie. Jól megválasztott lézercsóva és vágási sebesség esetén makulátlan (sz)éleknek kell létrejönnie. (Mondjuk azért azt tudomásul kell venni, hogy nem minden matéria alkalmas erre a technológiára, és hogy például textíliák esetén a lézervágás csak rendkívül kevés anyagnál helyettesíti a varrást/szegést, ergo használat/mosás közben a lézervágott szélek előbb-utóbb rojtosodni fognak… Ezzel együtt a lézervágott felületekkel elképesztő hatásokat lehet elérni, ahogy azt fentebb is láthattátok...) Ha már az áttört felületek témájánál vagyunk, nem bírom megállni, hogy ne mutassam meg Cal Lane-t, aki egy CSAJ, és bár nem lézerrel, hanem lángvágóval dolgozik, de zseniális, amit művel:   Közben szép csendben alakul a Pinterestem is (ezek a ma mutatott képek is itt találhatók meg forrásukkal), a totális kuplerájt próbálom tematizált káosszá szervezni, továbbá nyitottam egy új táblát a moodboard-oknak is, amikkel egész egyszerűen nem tudok leállni, úgy hogy valaki végre csapjon már egy jó nagyot a kezemre... Ez itt a legújabb.  A kiviteli tervek készülése is haladozik, a héten elvileg ismét szakértői megnézés lesz Sóskúton (remélem, hogy addig nem fújja el a viharos szél a tetőt…). Nekem közben vízteres kandallóbetétet kellene választanom (illetve először megismerni a hazai kínálatot, az egyes gyártók termékeinek előnyeit és hátrányait, az árakat, majd mindezt analizálni… Kicsit fájok ettől, így halogatom is rendesen…). Inkább az üvegtéglákkal szemezek, azok sokkal dekoratívabbak… (Üvegtégla azért fog kelleni, mert az étkező/konyha/télikert bevilágítása és átszellőzése érdekében meg fogjuk nyitni a szomszéd felőli falat, mégpedig egy kétrétegű üvegtégla fallal, amiben egymáshoz képest elcsúsztatva lesznek a nyitható elemek…) Ez az ablak-fal elég alaposan fog látszani majd a belső térben, így észnél kell lennem, már csak azért is, mert az üvegtégla nekem valahogy sem az ipari, sem a francia stílusba nem, vagy csak nehezen illeszthető bele… Most ezek tetszenek:
És hogy végre vége legyen ennek a mai bejegyzésnek, a MÁSban gyorsan mutatok két kedves kis kérdést és a hozzájuk tartozó választ az egyébként 124 darabból álló Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzat vizsgatételeiből - mert hogy jövő kedden reggel 6-kor (igen, nálunk ilyen perverz időpontokban is vannak vizsgák) elvileg vizsgázni fogok. Aggódni persze nem kell, hiszen szokva vagyunk ehhez a dologhoz: az atomerőműben még az ilyen jóféléknek is, mint én, meg kell felelni ennek az elvárásnak (is). (Képzelhetitek, mit kell tudni annak, akit a reaktorok környékére engednek...). Mondjuk aki ráér március 2-án reggel 6-kor, és tényleg nincs jobb dolga, az egészen bátran szorítson nekem... Sosem lehet tudni :-) 
0 Comments
|
