Apróbetűs rész

Drága Jézuska!

Hivatkozással f. év november 6-án kelt csoportos üzleti ajánlatomra, illetve arra a ténysorozatra, miszerint az együttműködés egyes résztvevői – lásd még: Építész Úr, A Drága – az irányomban történő rövid- és középtávú álomteljesítést megkezdték (más résztvevők – lásd még: Télapó – ugyanakkor sajnálatos módon csak hosszabb távú álmaim, miszerint én leszek a Világ Legkövérebb Nője, bekövetkezéséhez járultak hozzá), ezúton kezdeményezem együttműködésünk új alapokra helyezését.

(…hogy nem tartottam be az ígéretemet, és a moratórium ellenére vettem magamnak lábbelit…??? Nos, ez annyira csekély mértékben helytálló tény, hogy szerintem akár nagylelkűen el is tekinthetünk tőle, mert hát mégis csak közeleg a Karácsony… Amúgy valóban vettem egyetlen pár CIPŐt, amit viszont a legrosszabb indulattal sem lehet csizmának tekinteni, holott a felajánlásom anno erre vonatkozott, ugyebár… Ha pedig azt vesszük, hogy hány cipőt/csizmát NEM vettem meg a kérdéses időszakban, akkor tényleg statisztikai hibahatáron belül marad ez a kis apróság…)

Visszatérve a javasolt üzleti koncepció módosítására: legyen az, hogy én idén nem kérek ajándékot. Nnna. Gondolom most leesett az állad… Én magam is meglepődöm, amikor néha emberi jellemzőket tudok produkálni, még ha csak nyomokban is (tudom, vannak, akik ezzel is vitatkoznának… innen is csókoltatom őket) - és igaz, ami igaz, most is inkább a helyszűke, mintsem az önfeláldozás az, ami motivál.

Természettudományos tény, hogy mostanra valóban rendelkezem a jövő év végéig (OK, 2018 decemberéig) biztosan elegendő szürke és fekete ruházati tárggyal, fekete lábbelivel, illetve táskával is. (Nem mondom, néhány nyers/bézs/ekrü/krém/törtfehér darab még jól jönne, de én ugyebár tudok lemondani…). És sajnos az is egy tény – bár rendkívül otromba -, hogy a gardróbom momentán csak 3,5 m széles. Fenti tények kombinációja pedig azt a szomorú végeredményt adja, hogy már nem fér be semmi. Szóval nem, ne is erőltesd, tényleg nem kérek semmit, mert úgyis csak gyűrődne, meg kínlódna szegény a nagy zsúfoltságban…

És köszönöm, de ne hozzál, lécci, háztartási és lakberendezési hasznosságokat, sőt! könyveket sem, mert lehetőség szerint nem növelném tovább a majdan költöztetésre váró (tehát tönkremehető és megsérülhető és elveszhető) motyó mennyiségét.

Viszont. Ha jó fej akarsz lenni velem, akkor:
- elintézed, hogy találjak becsületes és szép munkát végző, határidőre dolgozni képes és akaró kivitelezőket, mesterembereket, szakikat; olyanokat, akik jártasak a saját szakmájuk rejtelmeiben és újdonságaiban, és nem tőlem kell megtanulják például a betoncsiszolást vagy az ipari parkett lerakását
- a jövő év első két hónapjára Sóskút települést és annak 3 km-es körzetét hómentes (esetleg mediterrán?) vidékké teszed, hogy a bontás/építkezés megkezdése előtt hétvégenként tudjuk csinálni a lomolást. A hómentes hónapokat követően ugyanakkor átmenetileg esőmentes vidékké is teszed a jelzett régiót, legalább arra az időre, amikor a tetőcsere, az új falak építése, és egyáltalán: az összes kültéri munka zajlik. (A kerttulajdonosoktól, illetve biatorbágyi és tárnoki ismerőseimtől, barátaimtól előre is elnézést kérek, ígérem, hogy a kimaradni kért folyadékot egy más időpontban pótoltatni fogom…)
- az előző kéréshez kapcsolódóan elintézed azt is, hogy konténeres hulladék- és sittszállítási árcsökkentést hirdessenek a fenti földrajzi területen házfelújítók részére, mondjuk januártól augusztus végéig
- szólsz az érdi építéshatóságnak, hogy lehetőség szerint ne legyenek barátságtalanok a majd várhatóan január végén beadásra kerülő anyagunkkal, továbbá ne hosszabbítsák meg a rendelkezésükre álló eljárási határidőt se 30, se 60 nappal.

Hát nagyjából ennyi, illetve – ha már úgyis beszélünk - más jellegű kisebb kéréseim, észrevételeim azért még lennének.

1. Valahogy tudatni kéne a sok féleszű idiótával, hogy a budai alsó rakparton és a 10-es úton a 70-es szakaszokon vasárnap délelőtt 10:00 órakor negyven-ötvennel menni a jó ízlést durván sértő, lényegében köztörvényes cselekmény. Aki ilyet tesz, az megérdemelné, hogy egy éven keresztül csak BKV-val járhasson, de azt is csak akkor, amikor pótlóbusz közlekedik a hármas metró teljes vonalán.
2. Szintén jelezni kellene a fenti populáció számára, hogy az autópályán a szaggatott fehér vonal elsődlegesen nem arra való, hogy azon bármelyik pár kerék akár hosszában, akár keresztben huzamosabb ideig haladjon (bár kétségtelenül csábító játék legalább naponta egyszer kipróbálni, hogy elég józan-e valaki ahhoz, hogy Pécstől Dunaújvárosig végig tudjon menni a fehér vonalon…). Természetesen amennyiben a szemorvos azt írta fel, hogy a gépjármű egyik oldalának minden körülmények között kötelező a szamárvezetőn tartózkodni, és a jogsit is ezzel a korlátozással adták ki, akkor én kérek elnézést…
3. Komoly humanitárius katasztrófát lehetne megelőzni azzal, ha a Telenor karácsonyi reklámszpotját néma verzióban, vagy egyáltalán nem, esetleg kizárólag szváziföldi televízió/rádió-csatornákon sugároznák.

(A többi kérésemet már tényleg személyesen, esténként mondom, hogy nagyon ne terheljelek le… Köszike!!! Tudom, hogy az év többi napján közel sem vagyunk egymással ennyire intenzív beszélő viszonyban, de azért remélem, tudsz időt szakítani az én ügyeim menedzselésére is…).

És hogy a zajos siker minden egyes tényezője ma is meglegyen a blogon, teszek ide mindent, amit a reklámszakma aranyszabályai szerint kell… Cuki gyerek, cuki kutya, cuki cici, cuki pasi… Csupa-csupa eye candy, ahogy azt magyarul egyre ritkábban és rosszabbul beszélő honfitársaink mostanság mondják. (A kifejezés lényegében egy metaforát takar: olyan látványosságokat /képeket, látványokat, effektusokat/ hívnak így, amelyek szemgyönyörködtetőek, de – legalább is az adott pillanatban – egyéb relevanciájuk nincs. Nekem amúgy a szemgyönyörködtetés pont elég lenne magyarítás gyanánt – de nagyon tetszik a VPS = Vakulj Paraszt System is, amit eddig csak informatikusoktól hallottam…)