Ház És Más
  • Blog
  • Rólam
  • Kapcs
  • Blog
  • Rólam
  • Kapcs

Az építkezés és a csúnya szavak megengedve

5/3/2016

0 Comments

 
Mindig mondom, hogy jó dolog nagyon ez a blogírósdi – és persze nem csak azért, mert a szerénység génje belőlem valahogy kimaradt. A jósága legfőképpen abban rejlik, hogy mindahányszor bedobok valami – vélt vagy valódi – problémát, a Drága Jó Emberek azonnal a segítségemre sietnek, magyarán házhoz jön a tuti.

A hajópadló versus svédpadló témakör kapcsán az alábbi információkra tettem szert:
  1. A fafelület sérülékenységét nem csak a faanyag keménysége, de felületének megmunkáltsága is befolyásolja. Minél finomabban megmunkált a felület, annál kevésbé bírja a strapát.
  2. Svédpadlóból érdemesebb inkább a háromrétegűt választani a tömörrel szemben, mert – az egymásra merőlegesen rádolgozott rétegeknek köszönhetően – kevésbé dilatál. (Azt már magánszorgalomból teszem hozzá, hogy ez a háromrétegű kivitel – a gyártó/forgalmazó szerint padlófűtésre is alkalmas… Mondjuk szerintem a fa akkor is fa marad, ha bárhány rétegben is padlósítják: a hővezetési képessége ettől olyan radikálisan nem fog közelíteni a porcelán vagy kőburkolatokéhoz…).
  3. A hajó- és svédpadló lerakását az ablak falsíkjára merőlegesen kell végrehajtani – ez nekem új infó volt, köszönet érte Szilvi barátnőmnek. Gondolom ez a merőlegesség dolog igaz kell legyen az összes többi, csíkszerűen felrakandó padlóburkolatra is.
A netes faügyi turkálások közepette újra és újra belefutok az Ildáre nevű cégbe, akinek Taliándörögdön van üzeme, és sok mindent csinálnak fából, főleg akácból – például svédpadlót is. (Ugye még emlékeztek, hogy az akác a legkeményebb haza fafajta? Keményebb a tölgynél is…).

De nem csak a padló az, ami miatt mutatom őket (bár a bontott deszkákból készülő antik padlójuk egyszerűen mesés), hanem a náluk található minden más szépség-jóság okán. Mert van náluk régi gerenda, mindenféle célú deszka, gyökérbútor, vasalatok, kutyaház, kerítés, juhitató és buszmegálló is, illetve zulu kerítéselemek, ha valakinek véletlenül pont erre lenne igénye. Én most csak két szépséges asztalt mutatok tőlük:
Picture
Picture
Valaki, nagyon helyesen, szóvá tette, hogy a konyha bizony kimaradt a burkolatok tervezése során – és nagyjából igaza is van. A konyha még mindig semennyire nincs összeállva a fejemben, így az ott szükséges burkolatoknak is jobb, ha egyelőre nem döntök róluk. Mivel korábbról ugyanakkor  van már néhány kész tény ebben a témában, kicsit sem kell kétségbe esnem:  akár a fehér metrócsempe, akár a csodás Manzu cementlap-utánzatú csempe, akár a mesés IrisCeramica Maiolica jó megoldás lehet a konyhai burkolásra.

Viszont: ma festőtanfolyamon voltam Dabason, ahol csoportosan piktoráltunk egy pincében – és azt kell mondjam, hogy überszuper volt!

Mivel feltett szándékom, hogy amint annak eljön az ideje, saját kezűleg fogok felújítani jópár, a sóskúti házban maradt vagy majd a családból összegyűjtendő régi bútort (mert ha emlékeztek, az a tervem, hogy csak olyan dolgok vegyenek körül, amiknek története van…), itt volt az ideje, hogy ne csak a fészbukos festőcsoportokban kukkoljak, hanem megnézzem végre, hogy mit is kell tudni az anyagokról, technikákról.

Aki esetleg mázolásba fogna, annak manapság épp elég eltájékozódni magát az alapozók, oldószerek, lakkok, festékek, és egyéb okosságok világában: ha pedig a fedőképességen és a színen kívül más igényei is lennének, akkor aztán ember legyen a talpán, aki megtalálja, amire szüksége van.

Én ma egy krétafestékkel festős workshopon voltam Dabason, ahol a Lignocolor nevű terméket próbálhattuk ki egy nem túl bonyolult tárgy, egy tortatál közreműködésével. Nekem ez volt életem első (bútor? tárgy?) festése – persze csak akkor, ha nem számolom a gyerekkori nyári kerítésfestéseket, amikor izzasztó napokat töltöttünk azzal, hogy az egymillió darab 2 cm-es U alakú profilból álló százezerméteres összes kerítést végig rozsdaoldóztuk, csiszoltuk (ezek annyira nem is voltak szükségesek, mert kábé háromévente festettük a kerítést), majd két rétegben mázoltuk… Nem mondhatnám, hogy nem utáltam minden percét.

Bezzeg a mai háromórányi csoportterápia úgy elment, mintha csak egy perc lett volna: mondjuk ebben nagy szerepe volt annak a 20 másik asszonytársnak is, akikkel együtt voltam. A közös szenvedély (néhányuknál garantáltan függőség) remekjól összehozta a csapatot, a szervező druszáról, Kmettyóné Krisztináról (és a férjéről, aki tökéletes háttérország volt) nem is beszélve. Krisztinát, illetve az általa megmívelt brutál szépre sikerült padlófestés projektet már mutattam korábban, azt viszont nem meséltem, hogy – saját definíciója szerint – „egyszerű háromgyermekes családanyaként” milyen klasszul felépítette és menedzseli a saját kis szmólbizniszét úgy, hogy egyébként rengeteget alkot közben és nem mellesleg gardíroz egy majd’ 1500 hasonszőrűt tömörítő közösséget is, akiknek minden alkotásához minden nap van ezer jó szava. Nagyon-nagyon tetszik az, amit és ahogyan csinál, mert rendkívül igényesen kezeli ezt az egész festékforgalmazási üzletmenetet és a terméken túl valami olyat is ad, amit a gigabarkácsokban sajnos pénzért sem kapni:szakértelmet és odafigyelést.

Ha valakit érdekel olyan festék, ami teljesen szagtalan, nagyjából fénysebességgel szárad és a gyerek is nyugodtan nyalogathatja, valamint olyan színeket szeretne, amiket amúgy színezőpasztával sem lehet előidézni, az nézzen körül Krisztina blogjában. Azok se ijedjenek meg, akik nem feltétlenül vintage vagy shabby chic stílusban élik vagy képzelik az életüket: a krétafesték nem stíluskötött, meseszép, selymes tapintású felülete szerintem bárhol jól mutat.

A workshopon volt szerencsém találkozni az egyik házépítősasszony példaképpel, Pure Design Bardócz Évával, a hazai DIY szcéna („slow lakberendezés”) egyik meghatározó alakjával is. Éva nem csak elképesztően bánik a textilekkel, de csodát tud csinálni egy borzalmas lila teszkó karácsonyfadíszből is, nem mellesleg pedig éppen saját kezűleg szed szét (majd utána nyilván rak össze) egy lakást, amiben elvileg két hónap múlva már benne fog lakni… A heroikus vállalkozást – és Éva többi csodáit – a saját, rendkívül jó stílusban íródó blogján lehet olvasgatni: szerintem érdemes.

Ja és mutatom azt is, amit ma én műveltem:
Picture
És akkor a legnagyobb hír ide a végére: az építési hatóság kiadta az engedélyt!!! Postán ugyan még nem jöve, de az elektronikus rendszerből már megszereztük – és mostantól csak a szomszédok kézhezvételtől számított 15 napon belüli fellebbezési határideje van hátra, és jogerősek leszünk! Aki meg akarja dicsérni a magyar államigazgatást a szokatlan gyorsaságért, vagy apukámat, amiért ma elkészült minden építkezés legalapvetőbb elemével, a felvonulási budival, esetleg irigyelését óhajtja kifejezni irányomban, hogy ennyire szerencsepicsagyümölcs vagyok (a kifejezésért hálás köszönet kicsi lányunknak, Vivikének, és innen is sok puszi Oklahomába, remélem sem nem szakad a hó és 30 fok sincsen), az nyugodtan nyomjon egy lájkot a bejegyzés végén...

A végére pedig nem maradt MÁS, mint hogy megmutassam a mai dabasi napom másik nagy élményét, a sári rétest, illetve mindazt, amit így virtuálisan mutatni lehet róla. Rétes témában mi családilag rendkívül jó helyzetben vagyunk, mert édesanyám és egyéb nőtestvérei egyaránt zseniálisan tolják ezt a műfajt. A bakonyszombathelyi húzott rétesnek eddig úgy hitem, hogy nem akad párja – de ma olyat ettem, ami nem csak dobogós, hanem extra közönségdíjas is. Dabason – egészen pontosan Sáriban, ami gondolom egy gyarmatosított hozzácsatolás lehet – olyan rétest csinálnak, amiért simán megéri kockára tenni az ember életét az M5 autópályán.

A Sári Rétesház weboldala így kezdődik: „Volt egyszer egy asszony Sáriban, aki megálmodta, hogy a sári rétest, mint gasztronómiai különlegességet és évszázados hagyományt meg kell őrizni, és át kell örökíteni az utókornak. Ez az asszony Fojta Istvánné Piroska volt.” Az oldalt még egy picit érdemes nézegetni, de túl sokáig úgy sem lehet bírni, mert a képek alapján rögvest krónikus rétesvágy áll be a földi halandónál, úgy hogy az a biztos, ha mindenki elmegy és megkóstolja, hogy milyen nagyon igazam van. Jó étvágyat!
0 Comments

    A blogíró

    ...egyelőre a RÓLAM menüpontban definiálja önmagát. Később majd biztosan kerül ide egy rendkívül szellemes vagy bölcs mondás. Mindaddig azonban, amíg ez megtörténik, nézd meg  kb. 1 centivel e mondás alatt a "Korábbiak" menüpontot is, vagy ha konkrét téma érdekel, akkor még lentebb a "Címkék"-et. Figyelem: a blogíró sem nem építész, sem nem lakberendező, sem nem atomfizikus, így oltári nagy bölcsességekre ne számíts!

    Korábbiak

    June 2017
    March 2017
    January 2017
    November 2016
    October 2016
    August 2016
    July 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015

    Címkék

    All
    A Beagle
    Ablaktábla
    ÁFA-visszaigénylés
    Ágyazható Kanapé
    Ágyvég
    Akril
    Alaprajz
    Alkotó Energia
    Alkotott Az Energia
    Angol Kert
    Annie Sloan
    Antikolás
    Asztal
    Bejárati Ajtó
    Beton
    Bichon Frisé
    Blogkezdet
    Budapestről Vidékre
    Budiajtó
    BUÉK 2016
    Bugnatese
    Burkolatok
    Bútorfelújítás
    Bútorfestés
    Cevica Csempe
    Csempefelújítás
    Csempefestés
    Csempefestés By Me
    Deszka Stone
    Disznóvágás
    DIY
    Ebédlő
    Egyéves Visszatekintés
    Egyharmadév
    Előnyök és Hátrányok
    Előszoba
    Első Terv
    Emeleti Fürdő
    Én Festettem
    Engedélyezési Terv
    Építési Engedély
    Étkező
    Fából Mosdó
    Fából Mosdó
    Fakád
    Fakivágás
    Fa Mosdótál
    Faöregítés
    Festések Tartóssága
    Francia Kapcsolat
    Fügedi Mónika
    Fürdőszoba
    Fusion
    Fűtés
    Gombóc
    Happy
    Harzo
    Házálmok
    Heliogravűr
    Hol érdemes Vásárolni
    Homlokzat Vázlat
    Hunadal
    Húsvét
    Industrial Provence
    Ipari Konyha
    Kalapucca
    Kandalló
    Káosz
    Karácsonyi Dobozok
    Kert
    Kiinduló állapot
    Kilincs
    Kőfa
    Konyha
    Krétafesték
    Kudarc1
    Lámpa
    Lazul A Beagle
    Lemeztető
    Lengőajtó
    Lépcsőpornó
    Lézervágás
    Lignocolor
    Losinj
    Moodboard
    Morgolódás
    Műanyag Virágtartó
    Nerezine
    Padlófestés
    Perforálás
    Polyvore
    Provence-i Stílus
    Radiátor
    Rántott Májkrém
    Redőny
    Remodel
    Sári Rétes
    Sáriszatyor
    Stílus
    Sugar
    Svédpadló
    Szegmentálás
    Személyeskedés
    Színes Fotel
    Születésnap
    Téglakályha
    Télikert
    Teraszponyva
    Térburkolat
    Tervvázlat
    Tető
    Tolóajtó
    Toporgás
    Tornácfelújítás
    Türkiz Csempe
    TV Elrejtése
    Utcakép
    Vászoly
    Vendégágy
    Villanykapcsoló
    XV. Lajos Szék
    Zsalugáter

Powered by Create your own unique website with customizable templates.