Télikert = előszoba

 A majdani ház legjobban várt helyisége számomra a télikert, régi nagy álmom válik ugyanis valóra ezzel.

Amióta az eszemet tudom, mindig rengeteg növény vett körül minket a lakásban, mert az anyukám rendelkezik azzal a varázslatos képességgel, hogy nem csak életben tudja tartani a zöldet, de valahogy meg is tudja vadítani, hogy nőjön, terjedjen…  Kis bakonyi házunkat momentán 70%-ban uralják a cserepesek, a fennmaradó 30-on szoronganak a bútorok, az emberek és persze Gombóc, a mini komondornak látszó bichon frisé (aki nem dagadt, de nem bizony… csak hosszú a szőre… meg izmos a háta.).

Apukám évente többször is moratóriumot hirdet, hogy ide több növény már nem jön, de valahogy a növények azért mégis csak megjönnek. És nőnek, hajtanak, sokasodnak. Az utolsó növény-számláláskor elértük a bűvös 100 db-os határt, ami egy kb. 90 m2-es háznál talán tényleg több, mint elégséges, főleg, mert nem mini kaktuszokról és bonsai-okról, sokkal inkább dög nagy fikuszokról meg gyorsan óriásira növő futókról van szó.

A vérvonal és a szerep-minta tehát adott, bár én már csak halovány lenyomata vagyok anyának… Elfajzásom leginkább abban mutatkozik meg, hogy igyekszem strukturáltan, mondhatni rendszerben kezelni a „növényekalakásban” dolgot; többek között ezért is szeretnék egy dedikált helyet a számukra (ami nyilván nem fog megakadályozni abban, hogy a többi helyiségben is legyen zöld…).

A télikert egyfajta szükségszerűség is egyben, mert valamilyen módon így is, úgy is fedett kapcsolatot kell létesíteni a kockaház és a vályog házrész között, innentől fogva pedig szerintem adja magát, hogy ez ne egy szimpla folyosó/közlekedő legyen, hanem valami olyan, ami ennél egy picit több.
​
Amikor ötleteket bányásztam, azt láttam, hogy a télikerteket egyrészt általában utólag szokták kialakítani, másrészt jellemzően valamiféle pihenősaroknak vagy nappalinak szánják.

Az én télikertem annyiban biztosan fog különbözni a többitől, hogy előszobaként is funkcionál majd, és mint ilyen, meg kell, hogy feleljen bizonyos elvárásoknak is, amelyek túlmutatnak a „legyen világos-minél több üvegfelület kell-szellőzzön ám, mer’ bepenészedik” követelményrendszeren.

Az előszoba az a helyiség, ahová megérkezünk és ahonnan elindulunk. Amikor megérkezünk  - vagy elindulunk -, biztos, hogy van nálunk valami, amit le kell pakolni vagy épp fel kell venni: lakáskulcs, kocsikulcs, ernyő, kabát, szatyor, gumicsizma, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ha többen vagyunk, mindebből több van. Amikor pedig vendégek jönnek, akkor irtó sok.

Az előszobát tehát igenis rendesen ki kell találni és be kell rendezni, mert ez pontosan annyira fontos helyiség, mint bármelyik másik. Hogy mi minden kell egy előszobába?

Kell egy lerakó – de még inkább tároló – egység, ahová a kulcsokat, kisebb dolgokat rendszerezetten el vagy le lehet tenni. Kell esernyőtartó, kabáttartó vagy fogas, és nem árt, ha a táskákra is gondolunk (nekem a 3-4 kedvenc táskám mindig elöl van, és napi szinten pakolászok egyikből a másikba). A kabátok esetében gondolni kell arra is, ha vendégek jönnek, magyarán nem árt, ha bekalkulálunk egy szekrényt is.

Kell még a cipőcserét és –tárolást biztosító rész is, vagyis ülőfelület és cipőtároló (ahol nyilván csak az aktuálisan hordott cipőinket és esetleg a gumicsizmát meg a vendégpapucsokat tartjuk, nem a teljes lábbeli-készletet), no és egy tükör, ami nélkül nem is előszoba az előszoba.

Az én álmom az, hogy ezt a télikert-előszobát szobaszerű helyiségként rendezem majd be: nem akarok beletenni egy mindent elnyelő gardróbot és a cipős-szekrényt használni kulcslerakónak. Amikor a télikertre gondolok, lelki szemeim előtt konzolasztalt, egy szép fotelt, álló fogast és ernyőtartó vesszőkosarat, a mennyezetről lelógó kovácsoltvas lámpákat, szépen faragott szekrényt, néhány falikart, kopott, régi szőnyeget és persze óriási, díszes keretű, csicsás tükröt látok, körülöttük-köztük pedig rengeteg növényt, amelyek befutják a mennyezetet is… És persze látom a szépséges kő tornácoszlopokat is, amelyek természetesen megmaradnak a mostani helyükön és a télikertem díszei lesznek!
​
 A most következő képekkel (szokás szerint a ház-inspirációs táblámról) az általam vágyott atmoszférát szeretném  bemutatni:

A kertelés az ajánlóban is folytatódik: ma életem nagy kert-szerelmét, a holland tulipán-régió szívében található Keukenhof-ot szeretném bemutatni nektek. Aki szereti a lágyszárú növényeket (én imádom őket! a tulipán a kedvenc virágom…), az talán már hallott erről a helyről: Keukenhof maga a földi tulipán-mennyország (meg nárcisz-mennyország, meg jácint-mennyország, meg epergyörgyike-mennyország…). 
A 32 hektáros kert csak tavasszal látogatható (2016-ban március 24. és május 16. között), akkor viszont több mint 7 millió tő növény bont virágot, fergeteges színpompában. És nem csak a színek, de az illatélmény is elképesztő: a kert körüli jácintföldek (ahol kombájnnal aratják a virágot!) szinte elkábítják az arra járókat. A Keukenhofban készített saját képeimet itt és itt és itt találjátok: gyönyörködős szép estét kívánok mindenkinek!