A szarka meg a farka, avagy a földszinti fürdő vesszőfutása

Ezúton is elnézést kérek minden jó ízlésű olvasómtól, aki tegnap óta esetleg sugárbanhányásnak örvend: a hülye lány jól egybepakolta a hosszú hetek sok-sok munkájával a fejébe belekerült katyvaszt: és lőn belőle egy sokkal nagyobb, viszont ordenáré káosz, mint annak előtte volt.

Amikor ma végre összeállítottam az első moodboard-ot, hogy egyben lássam a fejemben tobzódó kis kedvenceimet, nagyon csúnyán el kellett szégyellnem magam: ekkora katasztrófát még sohasenem láttam és csináltam, pedig állítólag utóbbiban nem is vagyok annyira rossz.

Mutatom, mi az, amire mostantól tekintsetek úgy, mint a NEM SZABAD/TILOS/KÍNOS/BOTRÁNYOS iskolapéldájára: mert ezt hívják úgy, hogy TOO MUCH.

Aki esetleg színtévesztő és/vagy dizájn-rezisztens, súlyosabb esetben gyógyíthatatlanul mérnök mentalitású  személyiség lenne, annak mondom is, hogy mi a gáz:  a képen nem az a baj, hogy egymásra dobáltam a tárgyakat, és azok kicsit sem méretarányosak (mert ez ugyebár egy szubjektív kollázs), hanem az, hogy túl sok hangsúlyos elem van, márpedig egy helyiségben ugyebár egy ún. fókuszpont az egészséges.

Minden más, az adott térben megjelenő tárgynak/dolognak pedig valamilyen módon kapcsolatban kell lennie ezzel a fókuszponttal, akár úgy, hogy kiegészítik egymást, akár úgy, hogy kontrasztot teremtenek egymásnak. Aki szakképzett belsőszépítész vagy térépítő, az legyen szíves ne röhögjön túl hangosan azon, amit most írtam, mert egyrészt fel fog ébredni a család, másrészt a primitív megfogalmazás saját tapasztalaton alapul, maximálisan nélkülözve minden tudományos/szakmai információt. Igen, tudom, rengeteg szakirodalom van lakberendezés témában, meg online tanfolyamok is, de én most nem érek rá ezeket olvasni, mert lakberendeznem kell…

Újrakezdtem az egészet, immáron moodboard-szinten gondolkodva, és egyelőre ezt a három változatot sikerült összehoznom.

​1. Fókuszpont: a fa mosdótál

Ez itt egy cseppet szecessziósra sikerült, de valamiért a faanyag mintázata engem erre inspirált. Nincs nagy truváj vagy bátorság ebben az elgondolásban, ezért is tekintek rá úgy, mint afféle biztonsági megoldásra.

​2.  A klasszikus

Igazából ez is egy biztonságos megoldás, ahol a szaniterek ihlették a körítést. Ebben a koncepcióban már nem fa mosdótál szerepel, hanem a WC stílusához illő (pultra ültetett) mosdótál.

És akkor jöjjön az aktuális kedvencem!

​3. Papagájosos

Ez a megoldás egyértelműen a tapéta dominanciájáról szól, holott elvileg ugye viszonylag kis felületre kerül majd: viszont imádom a bujaságát! A burkolatok nem változtak, a szaniterek nagyon letisztultak, a mosdópult egy fekete (akár fém) konzolasztal (bár ide jöhet majd a Singer-láb + fekete pultlap megoldás is), a lámpa beton (a terv elbírja egyébként a biztonsági játék tervben használt érdekes réz csillárt is), a szőnyeg fröcskölt, cement hatású. Még az sem kizárt, hogy kevésbé élénk színű anyagokból akár a fa mosdótál is beférhetne ide... Majd holnap csinálok erre a tervre még néhány alváltozatot.

Ja, amúgy a moodboardokat a Polyvore-on készítettem (írtam már korábban arról, hogy egy időben öltözékterveket készítettem ezen a felületen, így én régi motorosnak számítok itt), ha valakit esetleg érdekel, hogyan kell ezt csinálni, nézze meg a Kicsi Ház bloggerének témába vágó írását.

A mai MÁSt szerencsétekre megint kihagyom, mert nem találtam hülyevagyokdenagyon témájú dalokat (illetve persze vannak ilyenek, de azok mind a lávmitender témakörben dolgozzák fel a hülyeséget, ízlésügyi balfogásokat egyelőre senki nem zenésített meg...).