Megkövezést megelőző szolgálati közlemény…

… amely azért készült, hogy lehetőség szerint elejét vegyem az olyan feltételezéseknek, miszerint:

1. a piszok blogíró javadalmazásban/ellenételezésben részesül a blogon említett vagy majdan említendő termékek/vállalkozások/szervezetek/hírességek/alkotások/dolgok nevesítéséért
2.  a szegény blogíró háztartása nem rendelkezik a házépítéshez/felújításhoz szokásos, elvárható mennyiségű és minőségű férfierővel, ezért kénytelen egyedül megbirkózni a világ nehézségeivel
3.  a HP (amely rövidítés ez esetben nem a nyomtatós céget és a házi cefrét takarja) blogíró rohadtul unatkozhat otthon, ha ideje van egy ilyen izét firkálni

Fentiekkel ellentétben a tényvalóság ugyanakkor az, hogy:

1. a piszok blogíró egy teljesen átlagos és normális felnőtt ember módjára nem teljesen átlagos, de mindenképpen normális munkahellyel rendelkezik, ahol (a mindenféle jelzőktől mentes) munkájáért tisztességes javadalmazást kap. A blogíró a blogját kizárólag munkaidőn kívül, a mindennapi háztartási munkát és vacsorát követően, de még elalvás előtt készíti (ha esetleg a tartalom másra utalna, ezer bocsánat…).
A blogíró a termékek/vállalkozások/szervezetek/hírességek/alkotások/dolgok nevesítéséért ellenszolgáltatást nem kér és nem kap. Ezen említések kizárólag az információ-lelőhelyek/inspirációs források rögzítése és az olvasók minél szélesebb körű tájékoztatása érdekében történnek (mégpedig nem kevés munka árán).
A blogíró a saját szegényes tudása alapján igyekszik maximálisan korrekt és jogszerű módon eljárni, ha esetleg ez valamikor mégsem sikerülne, akkor – az ügy súlyosságától is függően - azonnal javasolt a katasztrófavédelem vagy a NATO bevetése, mellékbüntetésként pedig a szigetszentmiklósi Max Mara outlet bezárása.

2. a szegény blogíró jelenlegi állapota a nemrég beszerzett ingatlannak is köszönhetően minden kétséget kizáróan HÁZas. A blogíró véleménye szerint a házépítéshez/felújításhoz a férfierő valóban rendkívül szükséges/hasznos (mégis csak jobb, ha a pasik építik a falakat és ácsolják a tetőt), ezt az erőt azonban lehetőség szerint a konkrét feladatokhoz ténylegesen értő szakemberek/mesterek közreműködésével kívánja biztosítani. (Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy pl. a nőnemű gázszerelőket vagy kőműveseket diszkriminálni fogja.). A blogíró családja a folyamatban lévő ámokfutásról egyelőre csak annyiban vesz tudomást, amennyiben az hosszabb távon gyakorol negatív hatást a vacsora minőségére/létének tényére, illetve a hisztifaktor kiterjedtségére.

3. a HP blogíró az elmúlt évtizedek során sajnos soha nem rendelkezett az unatkozás lehetőségével, és a vonatkozó képesség hiányában valószínűleg már nem is fog. Amennyiben azonban valaki tud olyan online tanfolyamot vagy önsegítő csoportot, ahol ezt megtanítják neki a napi 2-3 óra ingázás, napi 8-10 óra munka, bevásárlás, főzés, vasalás, mosás, takarítás, hétvégente kertművelés, családozás, barátozás, olvasás, foltvarrás, izzócsere, fotózás, körömlakkozás mellett, úgy a blogíró örömmel veszi a lehetőséget…

Tisztelt Bíróság!
A kedvező ítélet reményében – a korrupció látszatát egyidejűleg visszautasítva – ma a londoni Science Museum-ot szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani.
Mindahányszor Londonba vet a jó szerencsém, még ha csak rövid időre is, sosem mulasztom el, hogy legalább egy órát eltöltsek ezen a helyen. Túl azon, hogy ebben a múzeumban rengeteg, de tényleg rengeteg tudást halmoztak fel, amit befogadható – nem is: élvezetes! – módon mutatnak be, már a hely atmoszférája is olyan, hogy magával ragadja és aztán újra és újra vonzza az embert. Imádom, hogy a kiállítási terekben egymást érik az 5-6 éves kiskrampók csoportjai, akik cuki nyakkendős-télenisrövidgatyás-széptélikabátos szettjükben ücsörögnek a padlón és épp az elektromosság mibenlétét tanulják… Igen, tudom, Magyarországon is vannak múzeumpedagógiai foglalkozások  meg osztálykirándulások, sőt, olyan iskolák is, ahol már természetes a „site-study/site-teaching” (ott tanulunk/tanítunk, ahol történt/történik/van a dolog, pl. a római birodalmat Rómában, a tölgyfát meg az erdőben), ez valahogy mégis más. Talán azért, mert az egész múzeum szemlélete és hangulata olyan, hogy a látogatók, a tanulók, az ücsörgők és a megszállott kutatók egy kellemesen nyüzsgő elegyet alkotnak, ettől pedig az amúgy halott kiállítási terek élettelivé és vonzóvá válnak. A Science Museum az a hely, ahová mindenki megérdemelné, hogy legalább egyszer az életben eljuthasson.