Alkotó Energia

…és igen, végre-végre összejött!!! Két és fél évvel azután, hogy kipattant a fejből, a magasságosoknak hála útjára indult „Alkotó Energia” elnevezésű pályázatunk, amivel remélhetőleg már sokan találkoztatok. Igen, pontosan: ez most itt a reklám helye. De hát hadd reklámozzam már a saját blogomon a saját gyerekecskémet egy kicsit, léccilécci, mert marhára büszke vagyok rá :-)

Ha véletlenül eddig mégsem futottatok még bele a pályázat hirdetéseibe, akkor egyrészt valamit rosszul csinálunk, másrészt viszont rohanjatok gyorsan megnézni a weboldalt - meg a Facebook oldalt, meg a Pinterest oldalt), mert december 31-ig még van idő elkészíteni a pályaműveket!!!

Fessetek, alkossatok, meg persze gyarapodjatok és gyarapítsatok is - vagy ha már ezekkel mind megvagytok, akkor kukkantsatok be a Kalapuccába, mi is történt velünk az elmúlt egy hónapban.

Erősebb idegzetűek közben megtekinthetik ezen sorok szerzőjét akció közben is, a Petőfi TV Én vagyok itt című műsorában, időkód szerint úgy kb. 53:50-tól kezdődik a megmondás. 

És közben imádott Hosszú-Bardócz Évimmel benne lettünk a TV2 Mokkájában is, meg forgatott nálunk a Magellán, amit november 19-én lehet majd látni, és lesz egy forgatás hétfőn is a zsűritagjainkkal, szóval minden fronton hirdetjük az igét: bútort kidobni rossz, átfesteni jó!  

Az elmúlt lassan másfél hónapban alakult egy picit a Kalapucca is: a leglátványosabb változás a teraszponyva, amivel reményeim szerint sikerülhet fagymentessé – és rossz időben is használhatóvá – tenni a kezdetben csupán félig fedett tornácot. A bronz színű polikarbonát még a nyáron felkerült a helyére (eladdig bizony verte az eső rendesen a helyet, nem igazán lehetett kihasználni a kb. 10 négyzetméteres területet), pár hete pedig – a PerfektPonyvának köszönhetően – lényegében körben zárt lett az egész.  (Így végre újra lesz hol festenem, mert az eddig „műhelyemet” elfoglalta Happy Hercegnő…)

Tudom, hogy azt mondtam, kerülni szeretném a mesterséges anyagok használatát („ebbe a házba ne jöjjön műanyag”), de ebben az esetben kénytelen voltam kompromisszumot tenni. Biztosan csináltathattam volna üvegből tető- és oldalfal fedést egy kisebb nemzeti vagyonért – de ez garantáltan megsérülne/tönkremenne a két év múlvára tervezett teljes tetőcsere során. Így viszont a családi kaláka egy fél nap alatt helyére tette a polikarbonát tetőt, és a ponyva (ami egyébként felcsavarható) is felkerült pár óra alatt. A ponyva kapcsán csak annyit, hogy magam is meglepődtem, milyen sok színből lehet választani: nekem sem volt könnyű a világosabb és a sötétebb között dönteni. (Az eltelt pár hétben szerzett tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy a jelenlég még mindig hiányzó ajtó nélkül is olyan 5 Celsius fok a különbség a tornác és az udvar hőmérséklete között.)

Tanultam is picit az elmúlt időben: festős workshopon jártam, ahol Fügedi Factory Mónika mutatott új technikákat. Mónikát már sokszor meg akartam írni nektek, mert egyszerűen elviselhetetlenül szép dolgokat csinál, és az a legkisebb trükkje, hogy úgy tud műanyagot festeni, hogy az a végére frankón kőhatású lesz… Nézzétek csak: ezek az ő munkái:

​A legdurvább alkotása ez a nagyon semmilyen bútorkatalógusos szekrény, amiből olyat csinált, hogy csak na… Amikor ezt a bútort látom, akkor mindig így érzem, hogy na, ez igen, ebben a DIY műfajban tényleg nincs lehetetlen, tényleg nincs reménytelen: mindenből lehet bármit csinálni…

​A közös alkotás során készítettem ezt a képkeretet, ami „természetesen” műanyagból van.

​Lett végre normális éjjeliszekrényem is, amit egy neobarokk stílusú fiókos asztalkából mázoltam át erre a furcsa kékre (a szín egyébként a hálószoba egyik textiljéhez igazodik, és persze én kevertem, két különböző márkájú krétafestékből).

​Ez a pici dobozka ajándékba készült, és a „60 perces festés” kategóriában tudna indulni az olimpián (persze ilyenkor segíteni kell a száradásnak hajszárítóval…).

A Mónikától tanult technikával készítettem két újabb virágtartót is (aztán gyorsan vettem még 5 db-ot a nagy sikerre való tekintettel, egyikük szerepelt is Mokkában) – persze Happy visszautasíthatatlan segítségével (friss festés és festékes akármik nyalogatása, festőeszközök elhordása, stb.).

​Őhercegnősége egyébként totálisan belakta és hát le is uralta a Kalapuccát, sőt: hetente egyszer bejön egy pár órára dolgozni az atomerőműbe is (=HappyHours), ahol komoly szakmai munkát végez. 

​Hogy legyen azért stabil napszín is az életemben, készítettem egy sárga fali szekrényt, amin végre kipróbáltam a térhatású stencilezést, ehhez a Fusion homokkő effektjét használtam, a festéshez pedig az Annie Sloan Graphite és Arles színeit. Az esetleges hatást ezúttal nem csiszolással, hanem a festés során értem el. A befejezés HG barna wax-szal történt, amit tesztelgetek egy ideje, de oly rettentő büdös, és annyira lassan megy el a szaga, hogy amint elfogy, soha többé nem veszek ilyet…

Volt még ajtó- és ablakcsere is a Kalapuccában, de azt majd csak akkor mutatom, ha végre sikerül visszaépítenem a munkálatok közben csupasz kőig leomlott falrészeket, és közben talán az utolsó, de tényleg az utolsó hiányzó ajtó is a helyére kerül  és akkor felőlem jöhet a tél… A kecskeméti és pécsi bolhapiacon szerzett kincsekkel sem hergelek senkit, csak annyit mondok, hogy az alkalmankénti hatezer forintos keretemből minden alkalommal csúnyán megrakott nagy szatyorral térek haza... És ebben a hideg sem nagyon tud megakadályozni :-)

Mutatok pár hangulatot a Kalapucca utolsó őszies szépségéből.

Teszek ide egy pici MÁSt is, csak mert régen volt. De annyira azért nem lesz más, mert szokásomhoz híven hazabeszélek vele: IDE kattintva mutatom nektek a Magellán közelmúltbéli adását, amiben mi (=Atomerőmű) is benne voltunk; a  műsor néhány tévhitet jár körbe és próbál meg eloszlatni. Hátha...