Idestova egy éve már, hogy birtokba vettük a Kalapuccát, ideje hát, hogy megnézzük, mi változott, mi maradt: ez utóbbi persze leginkább a festéseim tartósságát illetően fontos kérdés. (Hogy mostanában miért hanyagoltam el a blogot és miért nem posztoltam? Hát tavasz lett, vazzzze… Minél kisebb a kert, annál több a dolog, ez fizikai alaptörvény… Majd mutatom is a poszt vége felé az elmaradásom hivatalos igazolását, addig bocsesz…) Mondom hát először a negatívat, mer’ mostanság leginkább fikázással illik kezdeni, úgy hogy trendi leszek én is, hogyaszongya: jöjjön rám a háromnapos csuklás, ha még egyszer OBI 2 az 1-ben selyemfényű zománcfestéket veszek, vagy használok! És nem, nem kérek elnézést a nevezett barkácsáruháztól, mert ez a termékük nálam sajnos jó alaposan leszerepelt. Én persze voltam olyan hülye, hogy első indulatomban (festékügyileg akkor még félhülyén) egy csomó mindent lekentem vele: na, azok tárgyak most úgy is néznek ki…Teljesen mindegy, hogy 2 vagy 8 réteg, lakkoztam vagy sem, alapoztam-e vagy sem (elvileg ezt nem is kéne, azért 2 az 1-ben), szabadban tartottam-e, vagy fedett helyen: 2-3 hónap után, tehát már az ősszel megmozdult, megindult a festék a dolgok legtöbbjén. A kisebb, vagy nem fontos tárgyaknál ez a romlás kevésbé izgat, mert viszonylag gyorsan átfesthetőek (bár a zománcfesték leszedése azért szívás lesz): de a bejárati ajtó miatt határozottan piszok mérges vagyok. Nem elég, hogy nagyjából 40 órányi derékleszakítós pepecselős munkám ment/megy kárba, de a díszítések miatt itt aztán tényleg rohadt kemény meló lesz a festék eltávolítása… Nyilván vannak/lehetnek olyanok, akiknek más a tapasztalata ezzel a festékkel (meg az összes többivel is, amiről mindjárt írni fogok) : nekem sajnos nem jött be ez a dolog, sőt, inkább csak kárt és mérgelődést okozott, mindenkit lebeszélek róla. Meg az OBI saját márkás lazúrjáról is, ami nálam szintén leszerepelt. Bár olcsó volt és szép színt adott az amúgy kínkeserves munkával rendbe hozott templomi padomnak, a telet nem viselte. A MILESI-vel kezelt kültéri fa ablakpárkányok viszont – amik pont akkora, ha nem nagyobb időjárási terhelést kaptak, mint a pad – csodásan bírták a strapát. Igen, a MILESI sajnos (jóval) drágább, mint az OBI-s cucc, és igen, tudom, hogy nem mindenki engedheti meg magának. DE. Vajon tényleg olcsóbb-e évente (szezononként???) megkínlódni valamivel (mer’ ugye a szar lazúrt azt le is kell szedni az újrafestés előtt), vagy megcsinálja az ember egyszer jól, aztán nézegeti pár évig, mielőtt újra hozzá kellene nyúlnia…? Én a másodikra fogok szavazni, főleg, hogy az első megoldással már csúnyán megjártam. És nem csak a MILESI viaszos lazúrját és fedőlakkját tudom megdicsérni, hanem a többi föstékeket is: elsőként a tornác rendbehozásánál használt Tikkurila Valtti Opaque-ot, aminek a „Metsola” színét választottam. A Dejmark weboldalán látható szín a monitoron és a tényvalóságban meglehetősen távol vannak egymástól: az életben a Metsola sokkal teltebb, zöldebb, mint a képernyőn. Rendkívül jó vele dolgozni: remekül fed, szépen terül, gyorsan szárad és csodás felületet képez: szerintem nagyon megéri az árát. (A Tikkurila más termékeivel is hasonló jók a tapasztalataim: a fürdőben a falat Optiva 20-szal festettem, a csempefestés alá pedig Otex-szel alapoztam. Mindkettő prímán működött, és csak ismételni tudom, amit az előbb írtam: jó terülés, jó fedés, gyors száradás, minden csepp festék megérte az árát.) Talán a legérdekesebb „Mi lett vele?” festés témám a fürdőszobai csempe átmázolása, amiről anno elég terjedelmesen írtam. A kérdésre a válasz pedig az, hogy SEMMI. Kérem tisztelettel, a fürdőszobai festett csempém egy év után pont olyan, mint első nap volt – tehát eddig beváltotta a hozzá fűzött reményeket. (Egy ablaktalan, lényegében szellőzés nélküli helyiségről beszélünk, amelyet életvitelszerűen két felnőtt ember használ minden nap, jobb napokon pedig a vendégek is…). Ami extra jóság a festett csempében: nem marad meg rajta a vízkő. Ez engem is meglepett, de eléggé nagyon bírok neki örülni, mert nem kell vízkőoldóval súrolnom a falat, elég a normál tisztítószeres takarítás. A krétafestett és viaszolt bútorok is jól vannak, köszönik szépen: őket úgy használjuk, ahogyan a bútorokat szokás, így tisztítani sem hidegvágóval és sósavval szoktam őket - magyarán semmi bajuk nincs a világon. És jól vannak az akrillal festett (természetesen lakkozott) kültéri műanyag virágtartók is, akik odakint töltötték az egész őszt és a telet is. Egy év nyilván nem nagy idő a festékek vonatkozásában, főleg, ha az ember minimum örökélet tartósságot vár el. Én viszont elégedett vagyok az eddigi eredményekkel, mert elég sanszos, hogy a dolgaim idővel (magamat ismerve inkább előbb, mint utóbb) úgyis új ruhát kapnak… Régen ruhákat és cipőket vettem meglehetősen nagy számban: mostanság inkább festékeket, szerszámokat és növényeket vásárolok hasonló vehemenciával. És ha már növények, akkor jöjjön a kert, a blogírás elmaradásának egyik legfontosabb oka. Aki olvas engem régebb óta, az tudja, hogy a Kalapucca meglehetősen pincuri egy ingatlan: a mindössze 280 m2-es telken áll a 90 m2-es ház és még némi melléképület is, így az udvar jó, ha 150 m2. Ezen a kis helyen kell elférjen járda, kavicsos placc, kövezett placc, némi fű és persze a virágágyások. Első olvasásra ez nem tűnik soknak, nekem viszont sikerült bezsúfolni erre a helyre legalább 200 tő növénykét, természetesen különféle tárolókban, konténerekben. És mert a növények egy része sajnos időről időre elvirágzik, folyamatosan cserélgetem az összeültetett kompozíciók egyes elemeit, pakolászom az udvaron belül a konténereket, és úgy egyáltalán: napi két órát szedegetem róluk a levirágzott részeket, locsolgatom őket, gyomlálgatok… Észre sem veszem, és már el is ment a nap. Ja és persze ott van Happy is, aki ugyebár igényli a mozgatást, így játszani és sétálni kell vele, csak hogy a legfontosabb feladatokat mondjam (a háztartási munka, bevásárlás. ügyintézés értelemszerűek, azokról nem is kell szólni…). Biztosan hülyének tűnök, hogy ennyit birizgálom a kertemet, de mit csináljak: oda vagyok érte… A kertészkedés megnyugtat és inspirál: ahogyan napról napra változnak a növények, ahogyan újabb és újabb szépségek mutatják meg magukat, az valami csodás érzés… Bevallom őszintén, mostanság nem is szívesen mozdulok ki ebből a talpalatnyi (számomra) mennyországból, sőt, ha tehetném, minden időmet itt tölteném… Hivatalosan egyébként március 8-án debütált az első kertváltozat, azóta pedig egyre csak szebb és szebb lett minden, nézzétek csak (bocs a gyengécske fotókért...): A lavórtartóból készült virágtartó amúgy ékes bizonyítéka a hülyék szerencséjének... Alapozás gyanánt lekentem a Supralux rozsda elleni festékével, aztán rájöttem, hogy nem árthat, ha fedőfestéknek is ezt használom. De mert nem fehér színűre akartam az állványt, tettem némi színezőpasztát az alapfestékbe, remélve, hogy szürkés-kékes-zöld szín fog visszaköszönni. De bármennyi színezőt is használtam, a kívánt árnyalat nem igazán akart létrejönni, csak valami halovány szürke mutatta meg magát. Mindegyjóleszezis-alapon elkezdtem kenni a cuccot, festés közben viszont előjöttek a színpigmentek, és egy olyan brutál zöldes-kékes-barnás foltos felület jött létre, hogy ha akartam volna, se sikerülhetett volna szebbre... A megfejtés az én balfaszságom volt: az oldószeres festékbe vízbázisú színezőt kevertem, ezek ketten meg nem annyira szeretik egymást (de azért végül mégis csak...). Tanulság: a rutin néha figyelmetlenné teszi az embert, mindig ellenőrizni kell a bázisokat és betartani az egymáshoz való viszonyukra vonatkozó szabályokat... Hazugság lenne azt mondani, hogy nem vagyok rohadtul büszke, amiért a kertecském és házacskám megjelent itt-ott: irtó jó érzés, hogy vannak mások is (elnéző és tapintatos családomon kívül), akiknek tetszik, amit csinálok. http://sokszinuvidek.24.hu/kertunk-portank/2017/04/28/videki-haz-aminek-minden-szegletebe-bekoltozott-a-harmonia/ http://www.otthonokesmegoldasok.hu/felujitas-2/kalapucca-mesehaz-az-atomvarosban/ Menet közben azért pingáltam is pár dolgot, ezek közül a talpas üveg kínálótál a legkedvencebbem, amelyen ezúttal a Pentart Mirror Mist (tükörpermet, arra való, hogy üveg vagy műanyag felületet tükröződővé tudjunk változtatni) termékét használtam „nem rendeltetésszerűen”. Az ötfiókos komód anyukám, a kis nádazott polc pedig az anyósom anyák napi ajándéka lett, miként a Bourbon liliom díszítésű asztal is ajándékba készült. A Húsvét a kőtojások jegyében telt, és megcsináltam az újrahasznosítók idei kötelező projektjét is, a műanyag – tejfölös vagy sütis – vödörből készített terrakotta virágtartót (tavaly székből csináltunk virágtartót :-)) Nem állhatom meg , hogy szóba ne hozzam szívemnek oly kedves gyermekemet, az Alkotó Energia programot (igen, már nem „csak egy szimpla” pályázat, hanem program, és igyekszünk folyamatosan fejleszteni és kiterjeszteni), amelynek alkotótábora hamarosan kezdődik Pakson, egészen kiváló oktatókkal és tanulási programmal. A napokban nyomdába került a tavalyi 180 legjobb pályamunkát bemutató album, és már készülünk a pályázat 2. fordulójára – olyannyira, hogy a zsűri például össze is állt (de erről majd legközelebb…). Az alkotótábor ideje alatt nekem is lesz feladatom, mert közös projektem lesz Valakivel, de sajnos ezt sem pofázhatom el előre, pedig már rettentően izgatott vagyok…
Mielőtt térdműtét-mentes kellemes szép nyarat kívánok mindenkinek, ajánlom figyelmetekbe Vászolyt (fotókat a netről nyúltam), ami egy aprócska Balaton-felvidéki falu, nem túl távol Balatonfüredtől. Aki ismer, tudja, hogy erős vonzódásban vagyok a mézeskalács-falucskák iránt, és hát Vászoly a legkalácsabb vonzalmaim egyike, konkrétan dobogós mézes. Olyan marha nagy truváj, hogy mondjuk Parlament, National Galery, meg MiniPolisz ehelyütt éppen nincsenek, de van forrásból elrajtoló finomvizű patak, meg cuki kis viziszinpad, meg minivizimalom az utcán, szépséges házak jónéhányan, estébé – és olyan atmoszféra, hogy gyengébb idegzetűek rögtön ingatlanügynök után ordítanak, hunevanmáegyeladótelekitten… Vászolyon van továbbá a Zománc Bisztrócska nevű hely, ami önmagában is éppen elég ok a település megkeresésére: minden bonyolítástól mentes, jó minőségű alapanyagból frissen, becsülettel és jó szívvel elkészített ételek (túrógombóc rulez!!!), tök jó fej személyzet, joviális tulaj, cuki enteriőr… Ja és kutyabarát a hely. Úgy hogy menjetek csak, menjetek!
0 Comments
Leave a Reply. |
A blogíró...egyelőre a RÓLAM menüpontban definiálja önmagát. Később majd biztosan kerül ide egy rendkívül szellemes vagy bölcs mondás. Mindaddig azonban, amíg ez megtörténik, nézd meg kb. 1 centivel e mondás alatt a "Korábbiak" menüpontot is, vagy ha konkrét téma érdekel, akkor még lentebb a "Címkék"-et. Figyelem: a blogíró sem nem építész, sem nem lakberendező, sem nem atomfizikus, így oltári nagy bölcsességekre ne számíts! Korábbiak
June 2017
Címkék
All
|